Készült: 2008. július 07. hétfő

A következő három év a sertéstenyésztés leépüléséről, majd újbóli felfutásáról szól ? így látja Sákán Antal, újonnan kinevezett miniszterelnöki főtanácsadó. Az idei jó termés hatására csökkenhet a takarmány ára, így ismét jövedelmező lehet a hizlalás ? akár a növénytermesztők számára is. Az évente 4 millió sertést feldolgozó temesvári vágóhíd pedig jó felvevőpiaccal kecsegtet.


Vázolná a jelenlegi sertéspiaci helyzetet?

 

A magyar piac a hazai sertéselőállító kapacitáshoz mérten igen korlátozott, az egy főre jutó fogyasztás évi 28 kilogramm körül stagnál. Ráadásul az erős forint az importnak kedvez, az árubeáramlás pedig lefelé nyomja az árakat. Egyelőre az állománycsökkenés idejét éljük, de mivel ez egész Európát jellemzi, a kereslet várhatóan élénk marad. Arra kell készülnünk, hogy a jó gabonatermés lenyomja a takarmányárakat, így újra megnyílhat az út az állománynövekedés előtt.

A kérdés csak az, hogy a kibocsátásnövekedéssel együtt meg tudjuk-e őrizni a magyar sertés jó minőségét, és tudunk- e szerezni újabb piacokat. Erre jó esély nyílik, például a Temesvárra települt amerikai tulajdonú SmithField cég nagy felvevő. A világcég 4 millió sertés feldolgozására alkalmas telephelyéül a román piacot választotta, holott ott sincs több sertés, mint Magyarországon, a minőségről és az állategészségügyi helyzetről pedig ne is beszéljünk. A román termelést inkább a kisüzemi szerkezet jellemzi, a nagyüzemi állattartást, úgy tűnik, maga a Smith- Field fogja megvalósítani: 8 ezer hízó kibocsátású teleprendszert hoznak létre, és további beszállítók után kutatnak.

Mennyire képesek kiaknázni a helyzetet a magyar sertéstermelők?

Ennek politikai, közgazdasági, de emberi tényezői is vannak. Vegyük sorra. Elsőként a földtörvény készülő módosítása. A politika színpadán eldőlni látszik, hogy a nagyüzemi telepek földszerzését egyes körök nem támogatják, inkább a mai földbérletek hosszú távú fenntartását helyezik előtérbe. Ez rövid távon állománycsökkenést és fokozódó importot hozhat az ágazatnak, az állattartói földtulajdont ellenzőknek ezzel tisztában kell lenniük! Ilyen magas gabonaárak mellett ? föld nélkül ? nehéz gazdaságos termelést folytatni. Jelenleg 50 koca az életképesség alsó határa, de versenyképes gazdaságról csak 5-600 koca feletti méret esetén beszélhetünk. A mai gazdasági környezetben még az 1000 kocás hízótelepeken is meggondolják, hogy bele vágjanak-e egy kamatokkal terhelt teleprekonstrukcióba.

Pedig erre pályázni is lehet?

Igaz. Az állattartó telepek korszerűsítésére szánt összegek 2013-ig használhatók fel. A felhasználás függvényében többször is kinyitják még a pályázati ablakot, de az idei újranyitásra nem számítok. A nagygazdaságok ma válaszút előtt állnak: vállalva a nagyberuházások terhét folytassák-e a hízóelőállítást, vagy fogjanak bele a jó minőségű malackibocsátásba? Ez esetben pontos képpel kell rendelkezni-ük arról, hogy hol helyezik el a malacokat. Mivel az állattartókat nem támogatja a politika abban, hogy saját földjeiken állíthassák elő a takarmányt, ezért a növénytermesztőket kellene valamiképpen arra ösztönözni, hogy vágjanak bele a hizlalásba. Úgy gondolom, hogy a 320- 340 forintos sertésár már a gabonatermesztőket is elgondolkodtatja. Az idei jó termés lefelé fogja nyomni a gabonaárat, és egy bizonyos árszint alatt már kifizetődőbb a termés egy részét takarmányként feletetni a saját hízóállománnyal. A helyzet kulcsa mindenképpen az integratív kapcsolatokban rejlik. A malacelőállításnak, a hizlalásnak és az értékesítésnek szervezetten, olajozott partneri kapcsolatokon keresztül kell megvalósulnia. Rövid időn belül képesek vagyunk plusz egymillió hízó kibocsátására. Ha erre csak Temesváron lesz igény, akkor oda kell termelnünk.

Vajon a termelésbővülés koncentrálódást és lemorzsolódást hoz?

Nem feltétlenül. Ami a közeljövőt illeti, úgy gondolom, hogy lesz egy hároméves átmeneti idő, amelyet az állományok leépülése, majd újraépülése jellemez majd. Az általános állománycsökkenés a közeljövőben élénk keresletet is gerjeszt. Amikor ez a növekedés bekövetkezik, résen kell lennünk, hogy irányítottan történjen, azaz megfelelő genetikai hátterű, exportképes termék legyen a végeredménye. A kisüzemből is tudunk jó minőségű sertést exportálni, de azt tudomásul kell venni, hogy aki nem képes egyszerre legalább egy kamionnyi (150 darab) vágósertést útjára bocsátani ? azaz nincs 100-200 kocája vagy 500-1000 hízója ?, annak integrálódnia kell.

Talán itt lappanganak korlátként az említett ?emberi tényezők??

Hát igen, az összefogás nem az erősségünk. Még a tenyésztőszervezetek sem képesek dűlőre jutni egymással, nemhogy a termelők. Ebben a kicsi országban elég lenne egy-egy koca- és kanvonal, nem pedig hetvenféle, mint most. Ki kellene alakítani egy egységes szakmai álláspontot, és megalkotni egy közös, a kontinentális klímára szabott, abszolut piacképes hibridet. A magyar genetikai háttér egyébként jobb (57 százalék színhús), mint akár a Smith Fieldé (55 százalék színhús), ettől jobbra nincs is szükség, csak fajtaegyesítésre. Ami pedig a termelői öszszefogást illeti, már említettem a fontosságát. Nyilván egyfajta közgazdasági szemléletre is szükség volna ehhez a felismeréshez.

Gönczi Krisztina

Haszon Agrár 2008/4. 

Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!
Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!