Készült: 2008. július 07. hétfő

Bár a hazai berregtetési szokások miatt augusztusban fele annyi bárány sem hagyja el az országot, mint húsvétkor, nem árt gondoskodnunk állandó olasz partnereink kedvelt ünnepi fogásáról. Amikor pedig azt méricskéljük, hogy befér-e a kamionba még tíz bárány, jusson eszünkbe, hogy tíz elpusztult állattal célba érni nem is olyan jó üzlet.


A hazai juhászatok jelentős részében a legnagyobb forgalmat a bárány- és birkaexport jelenti. Éves szinten közel egymillió élő állatot szállítunk különböző országokba, főként Olaszországba, Görögországba. Magyarországon a birkahús fogyasztása az elmúlt években háttérbe szorult, egyéb állatfajok ? sertés, baromfi ? vették át a szerepét.

 

Különböző kereskedelmi és állatszállító cégek szakosodtak hazánkban a külföldi igények kiszolgálására. Vannak esetek, amikor a szállító cégek közvetlenül az állattartó telepeken rakodják fel az állatokat, gyakoribb azonban, hogy az állattartó maga, vagy egy belföldi fuvarozó révén juttatja el a jószágot egy gyűjtőközpontba. A gyűjtőközpontok olyan állattartó helyek, ahol a különböző gazdaságokból származó állatokat elkülönítve, ideiglenesen tartják, majd egy nagyobb szállítmányt egyszerre indítanak útjára.

Az élőállat-szállításra számos hazai és uniós jogszabály érvényes, lássuk, mik a legfontosabb feladatai az állattartónak, a rakodónak és a szállítóknak.

Állattartók feladatai

1. Az állatok egyedi azonosítása

Leggyakrabban füljelzők alapján történik az állatok egyedi azonosítása. Az egyedeket akkor kell megjelölni, ha elhagyják születéskori tenyészetüket, illetve legkésőbb hathónapos korukban. Különböző jelölést kell alkalmazni akkor, ha az állatokat továbbtartás céljára vagy vágásra szállítják.

Az állatok azonosítására elsődleges és másodlagos jelölés szolgál. Az elsődleges jelölés minden esetben a füljelző. A másodlagos jelölés lehetséges füljelzővel vagy elektronikus válaszjeladóval (chip). Napi gyakorlatban természetesen a két füljelző használata terjedt el. A füljelzők pótlása a területi ENAR-felelősön keresztül a gazda kötelessége.

2. Dokumentáció

Közösségen belüli nemzetközi szállítás esetén:

a) Juh- és kecskeszállítólevél: A területi felügyelő biztosítja a szállítólevelet, amelyet öt példányban kell kitölteni, ebből két példány marad az állattartónál. Az egyik példányt hét napon belül kell megküldeni az országos számítógépes adatbázis részére.

b) Traces nyomtatvány: A hatósági állatorvos által kitöltött irat, amely a szállításról szóló legfontosabb adatokat tartalmazza, ezek egy uniós informatikai adatbázisba kerülnek. Az adatbázis azonnal hozzáférhető a célország számára, így gyors információcserét biztosít.

Harmadik országba történő szállítás esetén:

a) Juh- és kecskeszállítólevél

b) A harmadik ország által előírt állategészségügyi bizonyítvány: Ha unión kívüli országba történik a szállítás, országonként eltérő formanyomtatványt írnak elő. Ezekről az állategészségügyi igazgatóságok tudnak felvilágosítást adni. Nemzetközi fuvar esetén a szállítmányt mindenkor a hatósági állatorvos engedélyezi.

3. Nyilvántartás

Az állattartónak a telepen lévő, a telepre érkező vagy távozó állatok ENARszámáról naprakész nyilvántartást kell vezetnie.4. Az állatok szállításra való alkalmassága Az állatok szállításra való alkalmasságát a hatósági állatorvos határozza meg. Az állatok szállításra alkalmatlanok, ha:
nem tudnak önállóan mozogni,
súlyos nyílt sebet mutatnak,
vemhességi idejük 90 százaléka letelt,
egy héten belül ellettek,
hét napnál fiatalabbak a bárányok.

Rakodók feladatai

A rakodás az egyik legfontosabb mozzanata az állatok szállításának. A rakodás során olyan súlyos sérülések keletkezhetnek, amelyek nemcsak állatvédelmi problémákat vet fel, hanem gazdasági károkat is okoznak.

1. Az állatok terelése

Minden kényszerítő eszközt mellőzni kell az állatok terelése során. Juhok esetében az elektromos ösztöke használata tilos. Természetesen elfogadhatatlanok a súlyos sérülést, vagy fájdalmat okozó terelési módszerek, mint rúgás, ütés, szemnyomás.

Terelés közben a menekülési zóna határán helyezkedjünk el, ahol az állat még előrehalad, de nem esik pánikba. Legyünk higgadtak, határozottak, türelmesek, és készüljünk fel az állat hirtelen viselkedésváltozásaira.

2. A tökéletes rámpa

Dőlésszög: minél kisebb, annál jobb. Sose haladja meg a vízszinteshez képes mért 27 fokot.
Keresztlécek: a balesetek elkerülése érdekében ezekkel segíthetjük az állatok mozgását.
Oldalvédelem: szintén fontos a baleset-megelőzésben.
Takarítás: a terelőfolyosóknak, rámpáknak, oldalfalaknak és egyéb eszközöknek tisztíthatónak, fertőtleníthetőnek kell lenniük (fém, műanyag).

A szállítók feladatai

1. Engedélyek

Három engedélyt kell beszerezni, ezek feltételeiről a helyi állategészségügyi igazgatóságokon kell érdeklődni:
1. Szállítójármű engedélye
2. Szállítmányozói engedély
3. Képesítési bizonyítvány

2. Dokumentáció

A szállítmányozónak állategészségügyi vonatkozásban a következő dokumentumokat kell magával vinni, illetve megőrizni:
1. Az előbbi engedélyeket
2. Juh- és kecskeszállítólevelet
3. Útinaplót (nyolc órán túli szállítás estén)

Az útinapló öt oldalból álló dokumentum, amelyet a szállítmányozó tölt ki:
1. Tervezés: tartalmazza a tervezett utazási időtartamot és a pihenőhelyeket.
2. Kiindulási hely: a hatósági állatorvosa írja alá, igazolja az állatok szállításra való alkalmasságát.
3. Rendeltetési hely: a szállítmány megérkezését követően a helyi állatorvos vagy gondozó ellenőrzi a szállítmányt.
4. Szállítmányozói nyilatkozat: a valós megállóhelyek felsorolását tartalmazza.
5. Rendkívüli eseményekről szóló jelentés: a szállítás során felmerülő problémák feljegyzésére szolgál.

Fontos, hogy az útinapló egy kitöltött példányát egy hónapon belül viszsza kell juttatni a kiindulási hely állat-egészségügyi hatóságának! Ez alól kivétel, ha a gépjármű rendelkezik műholdas navigációs rendszerrel (GPS).

3. Megfelelő gépjármű

A nyolc órán túli állatszállító járművek esetében rendkívül komoly előírásokat kell betartani, ezeket a gépjármű engedélyezése során az állategészségügyi hatóság ellenőrzi (GPS, hőmérsékletregisztráló és riasztó berendezés, víztartály stb.).

4. Szállítási gyakorlat

Etetés, itatás, pihentetés: tejen élő bárányok esetében kilenc óra szállítás után kell biztosítani egy órányi időt az itatás és etetés lebonyolítására, majd kilenc óráig újra szállíthatók. A felnőtt állatok esetében ez az idő 14 óra. Ezen szállítási idők után (2 × 9, illetve 2 × 14 óra) az állatokat ki kell rakodni, meg kell etetni, illetve itatni, és 24 órán keresztül pihentetni kell. Ezeket a pihentetéseket az engedélyezett pihentető állomásokon lehet megtenni. Az itatás során figyelembe kell vennünk a juhok élettani igényeit. Tisztában kell lenni vele, hogy egy felnőtt állat napi húsz liter folyadékot is elfogyaszt. Különösen fontos ez a nyári időszakban, hiszen ekkor ez a vízigény jelentősen megnövekedhet.

Sajnos jelentős problémát okoz, hogy a sofőrök más jogszabályokban előírt pihenési időpontjai nem egyeznek meg az állatok pihenésének időpontjaival, ezért igen nehéz a kettő össze egyeztetése.

Vezetéstechnika: ritkábban emlegetett téma a megfelelő vezetéstechnika elsajátítása. Ne feledjük el, hogy nem tehetetlen tárgyakat, hanem élő állatokat szállítunk. Fontos a helyes sebesség megválasztása, a szelíd kanyarodás, és nem utolsó sorban a parkolási technika. Mindig keressünk menedéket a tűző nap elől!

Férőhely: a rendelkezések szerint a nyírott juhok és bárányok részére 0,2- 0,4 m2-t kell biztosítani, míg a nyíratlan juhok esetében 0,4-0,5 m2-t. Nyári időszakban azonban célszerű még ennél is kevesebb állatot szállítani. Ha a gazdasági szempontokat hajlamosak vagyunk az állatvédelem elé helyezni, gondoljuk végig: vajon melyik gazdaságosabb; tíz állattal kevesebbet szállítani, vagy tíz tetemmel megérkezni?

A fenti előírások sokszor bosszantóak, de ami az állatvédelmi részt illeti, ezek betartásából minden szereplő profitál. Ha odafigyelünk a rakodásra és szállításra, több bárány juthat épségben célba.

Haszon Agrár 2008/4.

Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!
Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!