Készült: 2008. július 07. hétfő

Európa második legnagyobb méztermelője Magyarország: mennyiségben alig marad le a hatalmas Spanyolország mögött. A drága finomság nem sokat időzik határainkon belül: szinte mindet exportáljuk. Sajnos a mézéhes unióban elharapództak a gyanús származású keverékek.


Ma Magyarországon 15 ezren termelnek mézet, de gyakorlatilag tízezren állítják elő azt a 25 ezer tonnát, amelynek négyötöde elhagyja az országot. 900 ezer méhcsalád szorgoskodik hazánkban, ez az EU 100 milliós méhcsaládállományának alig egytizedét teszi ki, termelésünk viszont az unióban előállított mennyiség 13-15 százalékát adja. Az EU legnagyobb termelője Spanyolország, 30 ezer tonnával, mi csak ötezer tonnával vagyunk mögöttük, utánunk pedig (jócskán lemaradva) Franciaország következik, 15 ezer tonnával.

 

Édesszájúak Európában

AZ EU-BAN TERMELT 170?200 ezer tonna méz korántsem elégíti ki az európai lakosság igényeit. Az édes életet egyébként is kedvelő görögök évente 1,5 kg mézet fogyasztanak el személyenként, de a borúsabb éghajlaton élő németek is szívesen nyalnak bele a jóba, náluk éves átlagban 1,3 kg méz fogy fejenként. A magyar fogyasztók kevésbé lelkes mézevők. Csupán fél kilogrammot használunk fel belőle egy év leforgása alatt.

Ha az EU-polgárok átlagos, 0,8 kg/fő éves fogyasztását tekintjük, beszorozva ezt az 500 milliós lélekszámmal, láthatjuk, hogy 400 ezer tonnás mézszükségletének fedezésére az unió tetemes importmennyiség behozatalára kényszerül. Ez indokolja azt, hogy a közösség kevésbé szigorúan kéri számon az Argentínából és (korábban) Kínából érkező méz minőségét.

Konkurensek az EU-n kívül

AMI KÍNÁT ILLETI, igaz a legenda: valóban mi láttuk el a baráti országot az 1960-as, ?70-es években akáccal (hozzánk az 1800-as években került Amerikából), hogy az eróziónak kitett területeket e gyorsan növő fafajjal fogják meg. Ám az eredmény egész más lett. Az időközben megerősödő akácerdőkben ők is elkezdtek mézet termelni (évi 200 ezer tonnát), és az ezredfordulóra a kínai méz már az európai piacra is betört. Az utóbbi tíz évben viszont az ázsiai ország fogyasztásának robbanásszerű bővülése oda vezetett, hogy ma ismét importra szorulnak e termékből (is).

Más a helyzet Argentínával. A nyolc hónapra nyúló termelési szezon mellett ez az ország még számos előnnyel rendelkezik európai versenytársaihoz képest. Olcsóbb a méhek takarmányozására használt nádcukor, mint a répacukor, olcsóbb az üzemanyag ? ami a vándorméhészeknek lényeges költségtényező ?, és persze kevesebbet kell fizetni a munkásoknak is. Argentína a megtermelt 100 ezer tonna mézből 99 ezret azonnal exportál, és ez a helyzet nem fog változni.

Globális egészségügyi gondok

A GLOBALIZÁCIÓVAL EGYÜTT terjedő méhegészségügyi gondok sem sújtják az előbb említett versenytársakat, hiszen többnyire ők maguk okozzák ezeket. Az ázsiai méhatka által közvetített vírusokkal szemben például ellenállóak az ottani méhek, a magyar méhek azonban végzetesen legyengülnek tőle, ez is vétkes abban, hogy a korábban csak 5 százalékos téli veszteség mára a 20?30 százalékot is eléri. Az ázsiai lódarázs vagy az afrikai kis kaptárbogár olyan veszedelmes méhvadászok, hogy mára ? éppen miattuk ? be kellett tiltani a méhcsaládok importját.

Sajnos az alkalmazható gyógyászati készítmények köre ? az élelmezésegészségügyi szabályok szigorodása miatt ? folyamatosan szűkül. Az új kártevők és kórokozók fellépésével pedig nem tart lépést a kutatás, mert az ágazat túl kis volumenű ahhoz, hogy jelentős kutatási összegeket vonzzon.

A magyar méhészek tehetetlenül állnak e globalizációs jelenségek előtt, hiszen addig, amíg az EU importra szorul, nem várható semmilyen protekcionista lépés Brüsszel részéről (azon túl, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet sem szereti az ilyen eszközöket).

A méhészkedés küzdelmei

HAZAI AKÁCERDŐINK 300 ezer hektáron terülnek el, így az unió akácosaiknak kétharmadát mondhatjuk magunkénak. A hazánkban előállított mézmennyiség fele akácméz, kb. 35%-a vegyes virágméz, a maradék 15 százalékot a különféle fajtamézek adják (például hárs-, selyemkóró- és gesztenyeméz). A síkvidéken és a hegységekben kéthetes eltéréssel nyíló akácvirágok teszik lehetővé, hogy a vándorméhészek kétszer is ?megfogják? a virágzást.

A termelés legjelentősebb költségtényezői sorrendben: üzemanyag, takarmány (cukor), állatgyógyászati készítmények, élőmunka. A termékért az átvevők tavaly májusban 300 forintot adtak kilogrammonként, míg a méz előállítása ? ha a saját munkát is beleszámít-juk ? ugyanennyibe kerül. Ma méhészkedéssel túlnyomó többségben a családi vállalkozások foglalkoznak. A családfő jellemzően 50 fölötti, az utód pedig kevés fantáziát lát a staféta átvételében.

A méztermelő gazdaságok jellemzően kis tételben (10-20 mázsa) állítják elő e portékát, ezt nagyjából 60 felvásárló veszi át tőlük. A termést hatalmas tartályokban homogenizálják, majd 5-6 kereskedő cég juttatja el az árut külföldre és a hipermarketekbe. A nagybevásárló központok elvárják, hogy a beszállító képes legyen éves szinten 1500 tonna, azonos minőségű méz folyamatos szállítására. Egyéb elvárásuk nincs a méz minőségével szemben. Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke figyelmeztet, hogy egyetlen termelő sem képes az áruházláncok feltételeinek eleget tenni, tehát az itt talált ?termelői méz? feliratú üvegek nagy valószínűséggel több méhész termésének keverékéből állnak.

?Az leszel, amit megeszel?

MIVEL A MÉHÉSZET nem túl jelentős szegmenst képvisel az agrárágazatban (?csak? tízmilliárd forint exportbevételt hoz az országnak), könnyen átsiklik fölötte az emberek figyelme. Sokan nem értik, miért ennyire fontos, hogy mi van a polcon.

? Miért baj az nekünk, ha ?EU és nem EU? származási hellyel jelölt mézet eszünk? ? kérdezzük Bross Pétertől.

? Ennek két oka is van: egyrészt táplálkozás-egészségügyi szempontból mindig az a legmegfelelőbb, amit ott termeltek meg, ahol a fogyasztó is él. Ennek egyszerű alkalmazkodási oka van: a közép-európai ember az itteni környezethez adaptálódott, az itt jelenlévő táplálék-összetevőket jobban elviseljük, mint a tengerentúli, ismeretlen anyagokat. Környezetünk sajnos folyamatosan romlik. Egy angol kutató, Michael McCarthy szerint Angliából 2018-ra teljesen eltűnhetnek a méhek. Franciaországban a környezeti tényezők általános romlásával 15 év alatt megfeleződött a méhállomány. Hogy miért baj, ha egy országban megszűnik a méhészet? Már a XVIII. században felismerte Mária Terézia, hogy a méztermelés puszta árbevételénél ötvenszer (!) több hasznot hajtanak a méhek, amikor beporozzák a zöldségeket, gyümölcsöket. Ez az a környezeti faktor, amit ma sajnos nem jutalmaz a társadalom, azon egyszerű oknál fogva, hogy az EU ?mézre éhes?, bármi áron.

Az egyesületi elnök figyelmeztet arra, hogy ez a stratégia nemhogy csökkentené az európai mézhiányt, hanem hosszú távon növeli, hiszen a liberalizált piac a belső termelés visszaesését, azaz a függés további erősödését hozza. Óriási veszélyforrást lát a GM-kukorica beengedésében is. A méhek ugyanis a rovarölő szert termelő kukorica virágporát is fogyasztják, noha maga a növény szélporozta.

Hazánkban ? bár létezik a koegzisztencia- rendelet ? nem várható a génmanipulált növények elterjedése. A rendszerváltást követő birtokfelaprózódás akár kedvezhetett is volna a méhészetnek, ha nem követte volna növényvédelmi káosz. A szakember már-már az ?átkost? is visszasírja, látván a kisgazdaságokban folyó össze-visszapermetezést, a méhkímélő technológia teljes mellőzését.

Halványrózsaszín jövő

AMI A JÖVŐT ILLETI, Bross Péter szkeptikus. Egyedül abban bízik, hogy a magyar fogyasztó egyre tudatosabban keresi a ?hazait?és a ?kistermelői? minőséget ? kár, hogy sokan visszaélnek vele. A minőséget éppen ezért garantálni kell a fogyasztó számára, és jó marketinggel hírül adni, hogy ez a garancia létezik. Az egyesület tagjai például a minőséget jelző zárszalagot rendelhetnek, és közvetve részesülnek a közös marketingakciók sikereiből. A másik lehetőség a termelő számára, hogy utat talál közvetlenül a fogyasztóhoz (ma csak egy-két ezer tonna méz kel el a helyi piacokon). Igen fontos fegyvertény lenne a méhészetnek, ha elérnék, hogy a GMO-tartalomhoz hasonlóan kötelező legyen feltüntetni a termék címkéjén, hány százalékban származik Európán kívüli országból. A magyar vásárlók önt u d a t r a ébredéséhez azonban arra is szükség van, hogy a fogyasztói kosár nagyjából azonos hányadát tegyék ki az élelmiszerek, mint egy nyugati vásárló esetében. Mi még mindig hajlamosak vagyunk a húsz forinttal olcsóbbért nyúlni a polcon. Hát csak óvatosan, honfitársak!

 

Gönczi Krisztina

Haszon Agrár 2008/4.

Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!
Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!