Készült: 2008. január 13. vasárnap

Aki brojlercsirkével foglalkozik, az tudja csak igazán, mit jelent a mondás: ?sok kicsi sokra megy?. Itt több százezer állatot kell egy évben előállítani ahhoz, hogy a termelőnek megérje az üzlet. Sőt, ma már ez sem elég. Az igazán profik több mezőgazdasági ágazatból húznak jövedelmet. Hogy is megy ez nálunk, és hogy csinálják tőlünk nyugatabbra?


A németországi Stade mellett élő Peter Vollmers az ezredfordulóig évente 90 hízóbikát állított elő, de az üzemi eredmények értékelésekor rádöbbent, hogy ez a tevékenység már nem igazán éri meg. Éppen ezért alternatívák után nézett. A gazdaság 2002- ben 105 hektár szántóval, 35 hektár legelővel és 8600 tojótyúkkal rendelkezett. Vollmers ekkor úgy döntött, hogy beszáll egy számára teljesen új termelőágazatba, a brojler-előállításba.

Német precizitás

A BROJLER-ELŐÁLLÍTÁS Németországban ? akárcsak nálunk ? erősen integrált termelési folyamat, ahol napra pontosan, a szerződéses feltételeknek megfelelően cselekszenek a partnerek. A termeltetési szerződések 1-10 éves időtartamra szólnak. A napos csibét és a takarmányt a feldolgozók adják a termelőnek. Ők szervezik meg a vágás menetrendjét, és a kitűzött időponttól a valóságban legfeljebb plusz-mínusz egy nappal térnek el.

A jól szervezettségnek megvannak a maga előnyei ? mindkét fél számára. A feldolgozó biztos lehet benne, hogy a pontosan nyomon követhető, kívülről adagolt ?nyersanyagokkal? készülő termék minősége megfelelő lesz, és mennyiségét tekintve is folyamatosan rendelkezésre áll. A termelő szintén biztos lehet benne, hogy átveszik a csirkéit, hosszú távra tervezhet, és szükség esetén szaktanácsot is kap. Ehhez jön még, hogy a hitelintézetek a finanszírozás feltételéül szabják, hogy a termelő rendelkezzen megbízható értékesítési partnerekkel.

E nélkül nem megy, tehát Vollmersnek első lépésként egy baromfi-feldolgozót kellett találnia. Feldolgozókban pedig ott nincs hiány, Vollmersnek módja volt több cég ajánlatát is összevetni, mielőtt döntött. ?Minden ajánlatnak voltak pozitív és negatív vonásai. Különbségek adódtak a felhasználandó takarmány, a hizlalási végtömeg és a fizetési feltételek tekintetében is? ? mondja. Végül a Wiesenhof mellett döntött, mert a környékbeli gazdák is vele álltak kapcsolatban, így kölcsönösen segíthették egymást. A tőlük nyerhető tapasztalatok is fontosak voltak a kezdő baromfihizlaló számára.

Ahogy a német hizlal

A BAROMFIISTÁLLÓ megtervezését, az engedélyek beszerzését és az építés kivitelezését külső szakemberek végezték. Az építési engedély kérelmezése és megadása között mindössze fél év telt el. Az építés kezdete és az első turnus fogadása között pedig 5 hónap. Pedig ez magyarországi léptékkel mérve óriási ?baromfiól? volt: a 20×80 méteres építményben 39 800 állat kapott helyet. Hihetetlen, de Németországban a szokásos istállóméret 1700 négyzetméter (18×95 méter vagy 16×110 méter), ahol az egyedsűrűség 23,5 állat/négyzetméter! Egyébként egy ekkora istálló megépítése ? belső berendezéssel együtt ? forintban számolva 105 millióba kerül.

A hizlalás 40-42 napig, 2,1-2,3 kilogrammos élősúly eléréséig tart, de az állomány 20-30 százalékát 30 napos korban kiemelik, és 1,5 kilogrammosan értékesítik. Mivel az állatok ivari elkülönítése ekkor már gyerekjáték, a kakasok nagyobb arányú továbbhizlalására törekednek. A módszernek köszönhetően a vágás napján sem lépik át a 35 kilogramm/ négyzetméteres határt.

Egy turnus felnevelésének munkaidőigénye 110 óra, aminek java a szervizidőszakra (istállótakarítás, fertőtlenítés, almozás), illetve a ki- és a betelepítésre esik. A fertőtlenítést és a kitelepítést külső cégekre bízzák. ?A profik gyorsabban és hatékonyabban dolgoznak, mint mi. Jobb a technikájuk is: különböző hőmérsékleten is képesek hatásosan mosni. A fertőtlenítésre is igaz ez, célzottan az előforduló kórokozókra mennek? ? mondja Vollmers. E két tevékenység fordulónként plusz 8 órányi külső munkát igényel.

És mindezt évente 7,6-szor végigcsinálják! Ha utánaszámolunk, ez folyamatos, héthetes rotációkat tételez fel. 40-42 napos hizlalási időszakot alapul véve tehát mindössze egy hetük marad az istálló kialmozására, tisztítására, mosására, fertőtlenítésére, bealmozására, felfűtésére és a karbantartási munkák elvégzésére. Ha félretesszük az ezzel járó munkaszervezési gondokat, akkor is bámulatos,hogy ilyen rövid pihentetés után és ekkora egyedsűrűség mellett is mindössze 2 százalékos elhullási veszteséggel számolnak egy évre. Így tehát a feldolgozási kapacitások és a korszerű technológia egyaránt a forgási sebesség növelése irányába hatnak ? méghozzá állat-egészségügyi problémák nélkül.

A hazai pálya előnye?

MEDOVARSZKI ANDRÁS, a Békéscsaba mellett fekvő Medovarszki farm vezetője és Földi Péter (Baromfi Terméktanács) siettek leszögezni: náluk nem ennyire rózsás a helyzet.

Magyarországon évente 100-110 millió darab 2 kilogrammos baromfit vágnak, és a 220 ezer tonnányi csirkéből mintegy 35 ezer tonna el is hagyja az országot. A behozatal 20-25 ezer tonna (növekvő tendenciában), tehát egyelőre pozitív a külkereskedelmi mérleg. Ez a húsmennyiség több mint 50 feldolgozóból kerül ki, de igazán nagy ? heti 200 ezer darabnál is többet vágó ? üzem csak hat van. Feldolgozókapacitásunk tehát jónak mondható, de két tény is van, ami arra enged következtetni, hogy arányaiban nem érjük el a német szintet. Az egyik, hogy nálunk az ideálisnak tekintett 70-80 kilométeres szállítási távolság helyett nem ritkán 100-150 kilométert kell a vágóbaromfit utaztatni, mire elérünk a feldolgozóhoz. A másik, hogy épp a feldolgozók ?kérik? a termelőket a hosszabb rotációk kialakítására, vagyis vissza fogják az egy üzemre jutó kibocsátást. A magyar brojler ugyanis ?6+2?-es rotációban készül, azaz 6 hét nevelést követ két hét épületszervizelés. Így évente egy teljes fordulóval kevesebb van nálunk (6,5), de a Medofarmon ezt a felet is kihagyják karácsonytájt.

Szaktanácsot ? német kollégáikhoz hasonlóan ? a magyar feldolgozók is nyújtanak, de ez leginkább a ?meghitelezett? takarmány megtérülését célozza, vélekedik Medovarszki András. A tenyésztés színvonalát, a rendelkezésre álló termelési bázist viszont kiválónak minősíti. Földi Péter hozzáteszi, hogy a termelést irányító magyar szakembergárda is jól képzett. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy mi stabilabb takarmánybázissal rendelkezünk, mint versenytársaink, és az élőmunka költségei még mindig alacsonyabbak, mint odaát. A takarmánnyal kapcsolatban a Medofarm vezetője megjegyzi: ?A tápok fehérjetartalmát azért mégiscsak a tengerentúli szója adja.? Úgy véli, előbb-utóbb az EU-nak is felül kell vizsgálnia az állati eredetű fehérje etetésének tilalmát, különben kénytelen lesz beismerni függőségét a génmanipulált exportcikktől.

Az épületeket és a technológia jelenlegi színvonalát mindkét szakember nagyjából rendben levőnek tartja. A jellemzően 20 éves nagyüzemi szerkezeteket a rendszerváltást követő nagy mezőgazdasági beruházási boomban többségében felújították, bár szigetelés és fertőtleníthetőség terén nem érünk a németek nyomába. Ez a magas energiaárak mellett ? ráadásul kevesebb turnussal ? meglehetős hátránnyá summázódik. A klímaváltozás is ellenünk dolgozik: a magyar éghajlat nyáron már-már lehetetlenné teszi a hűtés nélküli vágócsirke-előállítást. A Medovarszki farmon hűtőpanelek, másutt légpárásítók küzdenek a meleggel. A pluszberuházásokhoz szükséges tőke tekintetében pedig végképp lemaradunk versenytársaink mögött.

Hogy csináljuk mi?

A MAGYAR BAROMFIISTÁLLÓK jellemzően ezer négyzetméteresek, és 19-20 ezer állatot fogadnak be, azaz feleakkorák, mint a fenti német példában szereplő. Komplett felépítésük viszont négyzetméterre vetítve többe kerül, nagyjából 70 millió forintba. Mivel a biztonságos megélhetéshez 80-100 ezer állat ?forgatására? van szükség, 4-5 ólban zajlik a hizlalás. Kétszer annyi épületben produkálni azonos mennyiséget természetesen drágább is, mint odakint. ?Ha már csak arra gondolok, hogy egy dolgozónak nem 4, hanem csak 2 istálló ajtaját kell nyitogatni?!? ? sóhajt fel Medovarszki András, akinél egy ember 50-70 ezer állatot lát el.

Ő a következőképpen hizlal. Telepítéskor 20 állat kerül egy négyzetméterre. A 34. napon, 1,8 kilogrammos testtömeg elérésekor kivesz négyzetméterenként 4 csirkét. Ezután egy vitaminlökettel feljavítva a maradék állományt, továbbhizlal a 42. napig, amikor is az állatok elérik a 2,2-2,3 kilogrammos végtömeget. Ez tehát hasonlít a német eljáráshoz, ám ő is és Földi Péter is megjegyzi: ez nem ajellemző magyar gyakorlat. A többség inkább kevesebbet telepít, és a 42. napig neveli az összes jószágot.

Az elhullás és a selejtezés eredményeképpen egy magyar termelő 4-5 százalékos veszteséggel számol, a német 2 százalékkal összevetve ez meglehetősen sok. Medovarszki szerint a naposcsibék minősége a legfőbb ludas ebben, hiszen a legnagyobb pusztulás az első héten következik be. Az etetett takarmánnyal kapcsolatban is akad egy fontos különbség, hívja fel a figyelmemet Földi Péter: Magyarországon a nagyüzemek egyáltalán nem etetnek szemes búzát. Medovarszaki András is a gyári tápok pártolója: ?Ezek egyenletes szemcseméretét, a kiegészítők pontos vegyítését semmi nem tudja utánozni, egyénileg sem érdemes kísérletezni a készítésével. A takarmány egyenletes tápértéke és pontos adagolása csak gyári keverékekkel valósul meg.?

Gönczi Krisztina

Haszon Agrár 2008/1.

 

Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!
Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!