Készült: 2011. december 15. csütörtök

Európa legnagyobb sertéshús-szállítója, Hollandia szigorú törvényi szabályozással próbál gátat vetni a hatalmas sertéstelepek okozta környezetszennyezésnek. A gazdák szerint az olcsó termékek dominálta piacon a növekedés az egyetlen lehetőség a talpon maradásra.

A helyszín a hollandiai Creil. Látszólag szerény kis farmok pettyezik a környéket, tulajdonosaik többsége gabona- és zöldségtermesztéssel foglalkozik; csak elvétve bukkan fel egy-egy tehén vagy juh. Idilli táj, szemet gyönyörködtető díszletek. Ennek a mesekönyv-illusztrációba illő helynek a közvetlen közelében, a „Hollandia gyöngyszemeként” is emlegetett tengeröböl, az Ijsselmeer gátjait övező mezőkön épült fel néhány éve az, amit a helyiek csak „rózsaszín veszedelemként” emlegetnek: három hatalmas, egyenként tízezer állat befogadására alkalmas sertéstelep.


 

„Sokan rossz szemmel nézik ezeket a beruházásokat” – mondja a hatvanöt éves Dick van Leuwen, a legnagyobb telep felé vezető út mentén. A helyiek többször tiltakoztak a környéken terjengő bűz és a takarmányt, trágyát, disznókat szállító kamionok miatt. Megnövekedett a közúti forgalom, romlik az utak minősége – de panaszaik többnyire süket fülekre találtak.

 

A 17 millió lakosú Hollandiában több mint 13 millió sertést tartanak. Az ország az Európai Unió egyik legkisebb állama, alig fél Magyarországnyi területe ellenére mégis hosszú ideje a kontinens legnagyobb sertéshús-exportőre, amellyel csak a közismerten kolbászrajongó Németország tudott versenyre kelni a piacon.

 

Elveszett Disznópolisz

 

A holland farmerek az elmúlt években az ország húsiparának piacvezető szerepe ellenére is ugyanazokkal a nehézségekkel szembesültek, mint a világ többi sertéstenyésztője: a növekvő költségeket az állatállomány folyamatos bővítésével és az elhelyezésükre szolgáló hatalmas alapterületű malacnevelők létesítésével próbálják ellensúlyozni.

 

A zsebkendőnyi országban nehéz új telepek létesítésére alkalmas területeket találni – nem csoda, hogy a szakemberek néha meglepő ötletekkel próbálják megoldani a sertések elhelyezésének problémáját. Néhány éve egy rotterdami építésziroda több ezer állat befogadására alkalmas „disznó-felhőkarcolókat” tervezett. A sokemeletes ólakba még nyitott erkélyeket is beépítettek volna, hogy az ott tartott állatok levegőzni tudjanak – nehéz sorsú társaikkal ellentétben, akik többnyire zárt hangárokba zsúfolva töltik rövid életüket.

 

„Óriási volt az érdeklődés” – mondja a meg nem valósult projekt kapcsán Isabel Pagel, a MVRDV építésziroda munkatársa. Az ötlet inspirálónak bizonyult: néhány farmer a saját szakállára kezdett emeletes létesítmények építésébe. Köztük Adriann Straathof, egy creil-i illetőségű gazda is, aki ólja földszintjén a vágásra váró hússertéseket, az emeleten pedig a vemhes kocákat és a szoptatós malacokat helyezte el.

 

Szigorodó szabályozás

 

A sertéstelepek számának robbanásszerű növekedése nyomán a tiltakozó mozgalmak hangja is felerősödött. A holland kormány kénytelen volt engedni a civil nyomásnak: szakembereik törvényjavaslatokat dolgoznak ki a telepek méretének korlátozása és a nagyravágyó mezőgazdasági vállalkozók megregulázása érdekében.

 

Klaas Breunissen, az óriástelepek betiltásáért küzdő Defense of the Environment jogvédő csoport egyik tagja szerint a gazdák csak a profitot tartják szem előtt, és szégyent hoznak a holland sertéstenyésztés hagyományaira. „Ők nem farmerek, ők vállalkozók” – összegzi véleményét a hatvankét éves aktivista, nyugdíjas antropológus.

 

A sertésipar kritikusai egyetértenek abban, hogy a telepek működtetése jelentős környezeti károkat okoz. A disznófarmok hatalmas mennyiségű trágyát termelnek, ami – elsősorban az állatok takarmányába kevert antibiotikumok miatt – szerintük veszélyezteti a környéken élők egészségét.

 

A sertéstelepek tulajdonosai csak nagy nehézségek árán tudták megvetni a lábukat a Creil-környéki mezőkön, így aztán eszük ágában sincs elhurcolkodni onnan. Straathof úr, a legnagyobb helyi telep tulajdonosa, ez a leleményes, farmerből lett vállalkozó például a helyi hatóságokkal is megküzdött, amikor az ehhez szükséges engedélyek nélkül építtette fel hatalmas telepét a városka közelében. „Szabályos kampányt folytatott, hogy megnyerje magának a helyi lakosokat” – mondta Van Leuwen, aki szerint a vállalkozó városi eseménynek álcázott tömeggyűlések során igyekezett meggyőzni az embereket a mezőgazdasági fejlesztések előnyeiről.

 

Ellenérdekelt felek

 

Straathof kampányolása ellenére a környékbeliek továbbra is ferde szemmel néznek a sertéstartókra. „Nagyon ellenséges közegben kell dolgoznunk” – panaszkodik a 47 éves Cor Vowinkel, egy tízezer sertést nevelő, Creil melletti telep menedzsere. Vowinkel mindent elkövet annak érdekében, hogy népszerűsítse a farmot a helybéliek körében. A cég „nyitott kapuk” programja keretében a laikus látogatók is beléphetnek a létesítménybe. Egy, a YouTube-on terjesztett vírusvideóban igyekeznek bemutatni a modern sertésfarmok működését, az iskolások szervezett osztálykirándulások keretében ismerkedhetnek a disznótartás legújabb módszereivel.

 

Vowinkel és a hozzá hasonló farmerek állítják: csak akkor lehetnek versenyképesek a bel- és külföldi piacon, ha alacsonyan tartják a költségeket és a termékeik árát. „Sokan tönkremennek, mások pedig a növekedésbe menekülnek, hogy leszoríthassák az árakat” – mondja a termelő.

 

Közben a környezetvédők és az állatok jogaiért küzdő szervezetek részéről egyre nagyobb nyomás nehezedik a politikusokra. A holland parlament decemberben tárgyalja a farmok méretének korlátozásával és az antibiotikumok használatának betiltásával kapcsolatos jogi lehetőségeket.

Megjelent a Haszon Agrár magazin novemberi száma!
Megjelent a Haszon Agrár magazin novemberi száma!