Készült: 2012. június 20. szerda

Éttermekben gyakran fácánhúsként kínálják, a nagybevásárlókban pedig több ezer forintot is elkérnek kilójáért. Ősmagyar gyöngyösből csak ezer darab tenyészállat van az országban. A francia hibridek eredményesebbek a piacon.

Egy egyéves őshonos magyar gyöngyös kisebb, mint egy 3–4 hónapos francia hibrid. Erről mindenki meggyőződhetett a hódmezővásárhelyi kiállításon is” – mondja Szűcs Ferenc Gábor, az Aviform Baromfikereskedelmi Iroda vezetője. A cég, ha akarná sem tudná kielégíteni a hazai igényeket magyar őshonos fajtából – egyszerűen kevés van belőle. De nem is akarja, hiszen a francia madarak termelési paraméterei annyival jobbak, hogy véleménye szerint nem érdemes mást tartani.

A hétvégi piacon járva mégis többnyire magyar gyöngyössel találkozunk. Ezek az állatok nagy valószínűséggel a felszámolt hortobágyi tenyészállomány ilyen-olyan leszármazottai. Ha hónaljban megfújjuk a tollukat, és kék a bőrük – vagy belemarkolva a mellükbe azt csontosnak érezzük –, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem egy francia hibridet kínálnak.

„Az őshonos gyöngyösök sem élősúlyban, sem fajlagos takarmány-felhasználásban nem közelítik meg a francia Essor hibridet. Míg egy hagyományos őshonos gyöngyöst tavasztól karácsonyig nevelnek, akkorra lesz vágható, addig a francia hibrid 11–14 hét alatt képes magasabb testtömeget elérni, méghozzá alacsonyabb takarmány-felhasználással. Eközben a húsformák és a vágókihozatal is jobb” – magyarázza az importőr.

A szakember szerint a kétféle gyöngytyúk között az ízanyagokat tekintve nincs nagy különbség. Annyi biztosan nincs, mint a tanyasi és az ipari brojlercsirke között. Ehhez azonban az kell, hogy a hibrid legalább a nevelés utolsó hónapjában szabadtartásban „fusson.”

Nem elég szép

Bárány László, a Baromfi-Coop tulajdonosa és az ország meghatározó baromfi-forgalmazója úgy véli, nincs az a tudatos magyar vásárló, amelyik az őshonos gyöngyöst előnyben részesítené a külföldi hibriddel szemben. A gyöngytyúk ára már önmagában is próbatétel egy hazai vásárlónak, ennyi pénzért formás húst szeretne kapni.

„Heti 400 darabot tudunk eladni a gyöngytyúkból. A konyhakész, egész tyúkot 2100–2300 forintért lehet megvenni az áruházban. Palettánk 15 százalékát teszi ki a Gyöngyös színe-java termék, ami két combot, a farhátat és a belsőségeket tartalmazza. Kilója kevesebb mint 2000 forintba kerül, kitűnő leves főzhető belőle. A mellét külön forgalmazzuk éttermeknek, például a Gundelnek, kilóját 3–4000 forintért.”

A piac kiépítése évekbe telt, és rengeteg pénzt emésztett fel. Kísérletet tettek a magyar őshonos gyöngyös piacra juttatásával is. „Végeztünk próbavásárlást belőle. Sajnos nem egy piacos portéka: a kiugró mellcsonton nincs kitelve a mellehúsa, lábai hosszúak és vékonyak, el se férnek a tálcán. Becsomagolva úgy nézett ki, mint egy kétkezes kozákpisztoly… Nem tetszett a vásárlóknak.”

Ízre egy kifinomult vásárló különbséget tudna tenni a négy hónap és a nyolc hónap alatt elkészülő kétféle gyöngyös között, de az ilyen vevő ritka. „A gyöngyös már önmagában egy prémium termék. A heti 400 darabot is tömbösítve, két-három hetente vágjuk, ekkor érdemes a vágósort ráállítani. Tenyésztése ilyen méretekben végképp nem kifizetődő. Tojást vagy naposcsibét importálunk Franciaországból, itt csak a nevelése folyik.”

A kihalás szélén

Nyugaton megszakítás nélkül, évtizedeken keresztül, folyamatosan végzik a tenyésztést, míg nálunk nem jellemző a nagy állománylétszámmal dolgozó, folyamatos tenyésztői munka. Baromfi téren csak két dolgot tudunk világszínvonalon: libamájat termelni és a Tetra-SL tojóhibridet előállítani. Ez utóbbi főként a meleg éghajlatú országokban sláger, mert nagyon jó a hőtűrése. A szürkemarha vagy a mangalica is már-már a kihalás szélén álltak, amikor piaci szereplők felfedezték maguknak őket. A fajtafenntartás azonban nem egyenlő a tenyésztéssel, és többnyire kevés is a piaci árualap létrehozásához.

„A franciák 45 éve folyamatosan dolgoznak azon, hogy piacképes gyöngyöst állítsanak elő” – magyaráz Bárány László. „Nálunk a hazai állomány leépült. A jobb genetika előállítása ugyanis olyan tőkeigényes, mint a gyógyszerkutatás. Nagy felvevőpiac és erős vállalkozás kell hozzá. Ha egy másik szereplő már betöltötte ezt a funkciót, utólag nehéz ringbe szállni.”

A magyar gyöngytyúkot többféle színváltozatban, génrezervátumban szaporítják. Utolsó bástyája a gödöllői Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesülete (korábbi KÁTKI). A kisállattenyésztők a HU-BA (Hungarikum Baromfitermékek) faluprogramon keresztül a lakosságot is szeretnék bevonni a fajtafenntartásba, -hasznosításba, és ehhez kormányzati támogatás is kapható. A program harmadik évére az önkormányzatokon keresztül 1200 családhoz szeretnének eljuttatni baromfit – sárga magyar, fogolyszínű és kendermagos tyúkot. Gyöngyös egyelőre nincs a palettán.

Finomnak finom…

Egy Nógrád megyei termelő mégis lát fantáziát a hazai fajtában. Magyar gyöngyösből talán ezer darab teszi ki a teljes hazai törzsállományt, ennek 70 százaléka az ő kezében van. A maradék a gödöllői és a hortobágyi nukleusztenyészet.

„15 éve csinálom, kezdetben évi 15 ezer darabot adtam el belőle.” Összehasonlításképp: ma a Baromfi-Coop évi 21 ezer darabot forgalmaz. Az őstermelő egy vágóponttal áll szerződéses viszonyban, de háztól is értékesít konyhakész terméket. Olyan éttermeknek szállított gyöngyöst, mint az Onyx, és a Spartól a Coráig ott volt minden jelentős szupermarketben. Most 700 tyúkkal termel, keltetőjében évi 40 ezer gyöngyöst elő tudna állítani. Mióta a francia hibrid nagy tételben megjelent hazánkban, 15 ezerről 5 ezerre esett a forgalmazott mennyisége.

„Próbálkoztam naposcsibe és előnevelt csirke árusításával is, de csak késztermékként megy el.” A naposcsibe piacán a Vésztői Baromfikeltető viszi a prímet, ők néhány száz darabos tételekben árusítják a francia hibridet háztájiba, bruttó 315 forintért. Egyébként a hazai napos gyöngyös is ennyibe kerül.

A nógrádi termelő szerint a francia hibrid már csak nevében gyöngytyúk, húsminőségben meg se közelíti a magyart. Tény, hogy az őshonos fajta rossz takarmányértékesítéssel és lassan készül el, de finom, és nem kell sokat költeni rá. „Kifutón feleződik a nevelési költsége, a 20 hét alatt 300 forint hasznot termel egy madár.”

Ínyenc vevői kitartottak a portékája mellett, noha meg kellett tanulniuk együtt élni azzal, hogy erősen szezonális termékről van szó. „Ha istállóban tartjuk, 15 hét alatt éri el 1,5–1,6 kilós vágósúlyt, és októberben tudjuk leszállítani. Ha kifutóban nevelkedik, 20–22 hetes korára lesz 1,8 kilós az állat, és karácsonykor értékesítjük. Az állomány egy részét megtartjuk húsvétig, ekkorra kétkilós lesz. Többet nem tehetek a szezonalitás kivédésére, fűtéssel sem sikerült becsapni a kakasokat, mert tudják, mikor van odakint hideg.”

Ahogy tartani érdemes

A gyöngytyúk kezdeti hőigénye viszonylag magas, és – akár hibrid, akár őshonos fajta – meghálálja a zárt, intenzív előnevelést, gondos takarmányozást. Az őshonos gyöngyösbe az indítást követően kár az intenzív takarmány, nem hasznosítja úgy, mint a hibrid. Akkor érdemes foglalkozni vele, ha ezt követően extenzíven tartjuk és takarmányozzuk.

A francia Essor a benne rejlő genetikai potenciált intenzív viszonyok között tudja kibontakoztatni. Viszont amint elérte a végsúlyt, érdemes szabadon tartani, hogy finomabb legyen. A vágási kihozatal a hibrid esetében szignifikánsan jobb. Az Essor hibrid 12 hetes életkorára 1,8 kilogrammot nyom, amit 5,3 kiló takarmány elfogyasztásával ér el. A fajlagos takarmány-felhasználás: 2,94 kg/kg.

Bárány Lászlóéknál 81 nap a nevelési időszak. A csirkék hőszabályozása 6 hetes kortól teszi lehetővé, hogy elhagyják az 500 négyzetméteres istállót. Itt kezdetben 12 madár van egy négyzetméteren, de amint a külső hőmérséklet lehetővé teszi, folyamatosan kint tartózkodnak a fás kifutóban. Mesterséges világítást háromhetes kortól nem kapnak, takarmányukban prevenciós gyógyszerek sincsenek, az etetett szója GM-mentes – így kéri a McDonald’s.

A bio minősítéshez csak az hiányzik, hogy a kukorica és a búza is biogazdaságból származzék, de ez harmadával megdobná a takarmányozási költségeket. „Még a németek sem fizetnék meg” – állítja tapasztalataira hivatkozva Bárány László.

Külföldre?

A Nielsen piackutató cég felmérése szerint Németországban tavaly január és szeptember között csaknem 10 százalékkal emelkedett a biotermékek forgalma (1,8 milliárd euró), 2007 és 2010 között pedig megduplázódott. Különösen sikeresek a biotejek és tejtermékek, a gyümölcslevek, a zöldségek, gyümölcsök, de a tojás is keresett.

Mivel a német belföldi termelés egyszerűen képtelen kielégíteni a belső igényeket, az import folyamatosan növekszik, az árakkal egyetemben. Sajnos a legnagyobb beszállítók között a magyarok még említés szintjén sem jelennek meg. Pedig a kazahok, a szlovákok, a litvánok, vagy a románok számára ez a piac nem jelentett kihívást.

Mindezt azért is hangsúlyozzuk, mert – bár a franciák egész Európát lehengerlik baromfitermékeikkel – nincsenek felkészülve a németek bioőrületére.

Franciaországban üzemenként több tízezer állatot tartanak többszintes ketrecekben. Nagyjából 50 millió gyöngytyúk a teljes állományuk, a németországi kínálat szinte teljes egészében innen származik. Áraik verhetetlenek, de nem tudják bio címkével ellátni a termékeiket. Így, jobb híján, maguk a németek kísérleteznek biogyöngyös előállításával. A simán extenzív körülmények között tartott állatok 1,6 kilogrammos átlagos élősúlyban, háztól 8 eurós (2400 Ft) áron értékesíthetők, a mellehúsa 21–22 eurót (6300 Ft) ér kilogrammonként. Szállodáknak, éttermeknek szállítva 15–20 százalékkal magasabb árak érvényesíthetők.

Bio minősítéssel a mellehúsa már 38–40 eurót (11 500 Ft) kóstál, a combja pedig 24 euró (7200 Ft) kilogrammonként. Az egész, konyhakész állat kilója 19–20 euróért (6000 Ft) adható el. Évente 5–6 ezer állat piacra dobásával egy egész német család könnyedén eltartható.

Bárány László viszont a következő adatokkal szolgál: nálunk az ökobaromfi (csirke) fogyasztása a teljes fogyasztás mintegy 1 százalékát teszi ki. Ez az arány Hollandiában 0,5 százalék, Németországban 1,5 százalék, Angliában 5–6, Olaszországban 6–8, Franciaországban pedig 28 százalék. Vagyis ott van erre igazán kereslet, ahol a gasztrokultúra fejlett – vagy a fizetőképes vásárló meggyőzhető. „A német meg a holland is meggyőzhető lenne, de túl spórolósak. A franciák és az olaszok maguk is nagy gyöngytyúk-előállítók, Svájcban viszont volna rá kereslet.”

Nógrádban az tapasztalták, hogy az orosz piac is szereti a gyöngyöst, de gyakran hoznak „erőszakos” piacvédő intézkedéseket. A Nagy Medve idén nyáron WTO-taggá válik (lásd cikkünket a 48. oldalon.) Ezzel ismét helyzetbe kerülhetünk – elvileg.