Készült: 2007. november 26. hétfő

Országos tejhiány miatt foghíjas az egyik nagy áruházlánc tejkínálata ? legalábbis ez áll azon a tájékoztatón, amelyet a tejpultokra függesztettek ki. A Tej Terméktanács szerint egész Európában hiánycikk a tej, és ez a helyzet csak romlani fog, év végéig körülbelül 5-6 százalékkal drágulnak a tejtermékek a gyártók szerint.


Európában nagy kereslet van a tejre, Magyarországról többet visznek ki, és talán kevesebbet hoznak. Nehezebb a tejet most beszerezni, mint ezelőtt néhány hónappal? ? mondta Istvánfalvi Miklós, a Tej Terméktanács elnöke. A forgalmazók szerint a nagy kereslet miatt idén még tovább drágulnak a tejtermékek. Egy liter tejet október végén 199 és 499 forint között tudtunk a boltban megvenni. Egy liter magyar tej 299 forintba került. A Tej Terméktanács szerint decemberig a magyar tej ára 260?300 forint között stabilizálódhat.

Hova tűnik?

Magyarországon jelenleg éppen annyi tejet, vagyis 1 milliárd 400 millió litert termelnek, mint amekkora a fogyasztás. Ugyanakkor ennek negyedét külföldre szállítják, elsősorban Olaszországba, ott ugyanis még súlyosabb a tejhiány, és harmadával többet fizetnek érte. (Milánóban 53 centet adnak egy literért, a hat eurócentes fuvarköltség nélkül ez mintegy 135 forint.) A német Nordmilch nettó 40 centet ad (102 forint) , 3 centtel többet mint eddig, a dán-svéd Arla Foods pedig ? noha eddig csak lefelé srófolta az árakat ? kénytelen volt 38,76 centre korrigálni (98,8 forint). A termelők pedig odaviszik az árut, ahol megfizetik.

Erősödő verseny Magyarországon

A hiány nem egyik napról a másikra alakult ki. Dr. Forgács Barna, az évi kilenc millió literes termeléssel büszkélkedő Agrárgazdaság Kft. ügyvezető igazgatója és a Hajdúböszörményi Mezőgazdasági Zrt. igazgatóságának elnöke, Erdélyi Zoltán az okok tekintetében egybecsengő véleményen vannak.

Mindkét szakember arra panaszkodik, hogy az uniós csatlakozást követően csökkent a tej átvételi ára, méghozzá 73 forintról 60 forintra. Ennek oka, hogy olyan tőkeerős tejfeldolgozó vállalatok jelentek meg a magyar piacon, mint a holland Fries­land, amelyik élen járt az árcsökkentésben. Sok tejtermelő önköltségen, vagy az alatt tudta csak értékesíteni a termékét. A literenkénti nyolc forintos kvótatámogatás egy része is a veszteségek pótlására ment el. Különösen azok szenvedték a változásokat, akik nem tudtak megfelelő minőséget előállítani.

A termelők egy része nem fejlesztésekkel, hanem költségcsökkentéssel reagált ? állományleépítéssel, olcsó tömegtakarmányok etetésével ?, és ennek máig ható következményei vannak.

Alacsony környezetterhelés

Pedig ahol jó a génállomány és volt pénz a fejlesztésekre, boldogulni tudnak. Erdélyi Zoltánék cége évi 3,5 millió liter tejet ad el, a fejési átlag tízezer liter. Az állomány 98 százaléka a holstein-fríz. Forgács Barna szerint Magyarország környezeti adottságai kiválóak a jó genetikai háttérben rejlő lehetőségek kiaknázására. Hazánkban a környezetterhelés jócskán elmarad a régi tagországok fejlett agrárrégióitól. A műtrágyaterhelés alig a kétharmada a tizenötökének, de szerves trágyából is kevesebb, mint a felét használják a magyar gazdák német, dán, holland, osztrák kollégáikhoz viszonyítva. A magyar tejelőtehenek általában tisztább vizet is isznak, mint Lajtán túli ?társaik?, s az éltető folyadéknak nagyon is sok köze van a tejtermeléshez. A hazai gazdálkodók nem alkalmaznak hozamfokozókat sem. Emiatt pótolhatatlan a magyar tej ? állítja a szakember.

Fogjunk össze!

A holland multi nyomásra Forgács Barnáék összefogással válaszoltak. Létrehozták az Alföld Tejértékesítő-csoportot. Jelenleg 150 taggal a hazai termelés kis híján egyharmadát integrálják. Az évi teljes termelés meghaladja a 400 millió litert. Ennek nagyjából egyharmadát exportálják, főleg Olaszországba. Két évvel ezelőtt pedig megvásárolták a Parmalat székesfehérvári gyárát, így közvetve a termelők is feldolgozó üzemhez jutottak.

Erdélyi Zoltán is úgy ítéli meg, hogy ma már néhány tehénnel nem lehet nyereségesen termelni, a koncentráció elkerülhetetlen.

100 forintos átvételi ár?

A tej árában tehát megmutatkozik az állománylétszám apadásából eredő abszolút tejhiány, a legerősebb piaci szereplők által diktált ?irányár?, de mindenekelőtt a termelés közvetlen költségei. Az idei aszály miatt rendkívül drága a takarmány. A búza és a kukorica ára megduplázódott. Ha ehhez hozzávesszük az energia, az üzemanyag, valamint a bérköltségek emelkedését is, közép távon 80?100 forint közötti átvételi árral lehet számolni. A Parmalat már most literenként 83 forintot fizet, az exporttejért pedig az olasz kereskedők 90?100 forintot kínálnak.

Hiánygerjesztő bázisjogosultságok

A tejhiánynak van egy agrárpolitikai vonulata is ? figyelmeztet Forgács Barna. A termeléstől függetlenített támogatási jogosultság miatt elsősorban Nyugat-Európában látványosan csökkent a tejtermelők száma, így természetesen a termelés is. Előre látható volt, előbb-utóbb hiány alakul ki. A magas takarmányárak és az elolvadó tejpor, vajhegyek miatt azután a kereslet-kínálat törvénye alapján megindultak fölfelé az árak. Erre már csak hab volt a tortán a feltörekvő piacok, India és Kína elképesztő többletigénye. Ezért a magas tejár tartósnak ígérkezik.

Másrészt viszont az unió nagyon fontos fejlesztési forrásokhoz juttatta az ágazat szerepelőit. A hazai agrárium a támogatások 48 százalékát a versenyképesség javítására, a technikai, technológiai fejlesztésekre fordíthatja. Egy olyan ágazatban, ahol a jövedelmezőség csak pár százalék, efféle segítség nélkül elképzelhetetlen a piacon maradás. A fejlesztéseknek azonban akkor van értelme, ha saját földterülettel biztosítható a takarmánybázis megteremtése és a trágya uniós szabványoknak megfelelő elhelyezése ? mondja Forgács Barna.

Kína tejre szomjazik

Kína 1999-ben az akkori 1,2 milliárdos lakossága számára mindössze 8 millió tonna tejet termelt. A kormányzat most azonban úgy döntött, hogy 60 ezer ?csúcsgenetikájú? állat importjával, erőteljes holstein-fríz keresztezéssel és modern termékenyítési technikákkal változtat a helyzeten. A távol-keleti országban a tejfogyasztásnak nincsenek hagyományai, ám a nyugati szemléletmód ezen is változtat, így az egyre tehetősebb lakosság körében egyre nagyobb az igény a tejtermékekre. Az ország más ágazatokban is bizonyította már, hogy adottságait sok tőkével és tudással belátható időn belül hasznosítani tudja. A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy legkésőbb 2020-ra Kína a világ tejpiacának egyik legjelentősebb szereplőjévé lehet.

Bihari Tamás

Haszon Agrár 2007/6.

Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!
Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!