Készült: 2009. április 17. péntek

A baromfitartás napi elfoglaltsággal járó feladat. Ám fél óra szabadidővel ? és egy kis figyelemmel ? bárki számára megoldható. Ennyit igazán megér, hogy naponta legyen friss, megbízható minőségű tojásunk és húslevesnek való jószágunk!


Milyen fajtát érdemes? A kifejezetten tojás- vagy hústermelésre kitenyésztett tyúkfajták tartással, takarmányozással kapcsolatos igényei általában meghaladják a háztáji körülmények között biztosítható szintet. Ház körüli tartásra az úgynevezett kettős hasznosítású fajták, illetve ezek keverékei jöhetnek szóba. Tojáshozam tekintetében ugyan a New Hampshire, a Bovans, a Shaver fajták nem érik el a tojóhibridek termelését, a kiesésért viszont kárpótlást nyújt erőteljesebb testalkatuk, magasabb húshozamuk ? és igénytelenségük.

Háztáji körülmények között hajlamosabbak vagyunk eltekinteni egy fajta ?gazdaságosságától?, és időnként megmegveszünk néhány tetszetős, ám kevésbé jól tojó jércét is. Mégse feledkezzük el róla, hogy a különleges tollazat és alkat gyakran azzal jár együtt, hogy az állat betegségekkel szembeni ellenálló-képessége kisebb. Például a tollas lábú tyúkokon könnyebben megtelepednek a külső élősködők.

A mostohább tartást legjobban az őshonos fajták viselik el. Választhatunk a különböző színváltozatban tenyésztett erdélyi kopasznyakú és a magyar tyúkok közül is (fehér, kendermagos, sárga és fogolyszínű változatban szerezhetők be). Előbbiek előnyös fajtajellege a kevesebb tollazat, hátránya a kisebb tojáshozam. A magyar tyúk nagyobb termetű. Húshozama kiemelkedő, tojástermelése megfelelőnek mondható, és szívós állat.

Ha szeretnénk természetes körülmények között kelt kiscsibéket is, kotlásra hajlamos fajtát válasszunk. Erre alkalmasak a kettős hasznosítású fajták egyes tyúkjai, de nagyon jó kotlósok a kis testű, japán tyúkok. Az inkább tojásterme-lésre nemesített fajták kotlási hajlama viszont rossz.

Honnan szerezzük be?

A kisállatvásárok, piacok mind alkalmasak lehetnek házi baromfiállományunk elindítására vagy felfrissítésére. Másik bevált forrás, ha közvetlenül a tojástermeléssel foglalkozó ?profiktól? vesszük át a kitojt állatokat, hiszen ezek néhány hónapnyi pihenés, tollváltás után még egy évig tisztességesen tojnak.

Olykor jércéket is árusítanak a tojástermelők, ha gazdasági érdekük úgy kívánja. Akcióikról a helyi újságokban adnak hírt, rendszerint márciusban és októberben. Igyekezzünk egészséges külsejű állatokat választani, már amennyire módunk van a válogatásra.

Persze tenyésztojást is vehetünk akkor, ha van egy jó kotlósunk vagy keltetőgépünk, és ismerjük, megbízhatónak tartjuk a tenyészetet.

Milyen legyen az ól?

A baromfiól számára keressünk a kertben szellős, de viszonylag szélvédett, napos helyet, ahol nyáron az állatok árnyékot is találnak. Az egyszerű kialakítású ól készülhet fahulladékból vagy maradék téglából is. A belső felszínt feltétlenül vakoljuk simára, másként a repedésekben búvóhelyet találnak az élősködők (atkák és tetvek). Készítsünk rajta egy akkora nyílást, hogy a belsejéhez mi magunk is könnyen hozzáférhessünk. Erre a heti 2-3 alkalommal végzett alomcsere, valamint az évente egyszer esedékes meszelés miatt lesz szükségünk.

A sötétedés beálltával állataink visszahúzódnak. A szabadban tartott baromfi természetes viselkedése az, hogy éjszakára fákon, bokrokon telepszik meg. Ezt az igényt ülőrudak (pl. létra vagy rudakkal sűrűn ellátott bakok) behelyezésével elégíthetjük ki. Az ülőrúdigény állatonként 20-30 centiméter, a területigény állatonként egyharmad négyzetméter. Ha több rudat is elhelyezünk azonos magasságban, az elejét veheti a jobb helyekért vívott esti csatározásoknak.

A könnyebb tisztíthatóság miatt az ól padlóját öntsük ki betonból. Alomként összegyűjtött, száraz avart, fűrészport, szalmát vagy más száraz növényi hulladékot használhatunk. Az elhasznált alom más szerves hulladékkal vegyesen remekül komposztálható, kertünk tápanyagvisszapótlására felhasználható.

Célszerű, ha az ól ? vagy annak a baromfi által használt második, kisebb ajtaja (átbújó ajtó) ? közvetlenül a kifutóra nyílik. Mind a kifutót, mind az ólat védjük a ragadozók ellen. Még kertvárosi környezetben is megél például a nyest és a görény, ezek pedig karcsú testűek, és a szűk réseken is átsurrannak. Ezért mindenhol gondosan tömítsük az ajtókat és egyéb nyílásokat, éjszakára pedig zárjuk el állatainkat!

A kifutót erősebb dróthálóval védhetjük oldalról és felülről. A kisebb lyukméretű, úgynevezett csibeháló a napos állatok bent tartásához szükséges. A kotlóstól messzire elkóborló csibéket ugyanis könnyen elkapja a macska vagy a karvaly. A kifutóban állataink kapirgálási, és porfürdőzési igényeiket is kielégíthetik. Érdemes tehát egy nagyobb területet elkeríteni részükre, ahol egy állatra legalább 1-2 négyzetméter jut. A tyúkok szívesen csipegetnek zöldet, ezért időnként szabadon engedhetjük őket. De ilyenkor gondoskodnunk kell a veteményes és a virágoskert megfelelő védelméről.

Hogyan etessük, itassuk?

A magvak, illetve a tápkeverékek etetésére legalkalmasabb az önetető. Lehetőség szerint olyan berendezést válasszunk, amelyből az állatok nem tudják kiszórni a takarmányt.

A táp- és terményboltokban a baromfi különböző életszakaszainak és hasznosítási irányainak megfelelően összeállított tápok és magkeverékek közül válogathatunk. Ezek általában tartalmazzák a szükséges állati fehérjéket, meszet és vitaminokat is. Beszerzésük és használatuk egyszerű. Az ilyen keverékek azonban tartalmaz(hat)nak külföldről származó, illetve génmódosított alapanyagokat ? esetleg gyógyszereket is.

Természetszerű tartásban az állatokat elsősorban magvakkal etetik. A magok mellett azonban kiegészítő táplálékra is szükség van, mert a baromfi ugyan elsősorban magevő állat, közismerten alkalmas a konyhai hulladék hasznosítására is. Az emberi étkezésre fel nem használt, de nem romlott maradékok (hámozott zöldség héja, ételmaradékok, száraz kenyér) gyakran nyom nélkül tűnnek el a kifutóban.

A baromfi igényli a zöldet: szívesen fogyasztja el a káposztafélék, a saláta külső, elszáradt levelét, de akár a répa és a retek levelét is.

Tojóállomány esetében feltétlenül szükséges mészpótlásról gondoskodnunk. Ezt a takarmányboltban is beszerezhetjük, de magunk is megoldhatjuk a megszárított és apróra tört tojáshéj etetésével is.

Természetes takarmányozási körülmények között a kifutóban mindig álljon állataink rendelkezésére néhány maréknyi egészen apró kavics is. Ezek a zúzógyomorban felgyűlnek, és egymáshoz súrlódásukkal elősegítik a kemény héjú magvak összetörését. A szabadban tartott baromfi sokat össze szed a föld alatt rejtőző állatokból is. Állati eredetű fehérjeigényüket az időnként összeszedett burgonyabogarak, cserebogarak és más, könnyen gyűjthető apró élőlények feletetésével elégíthetjük ki.

A vízről célszerű egy könnyen tisztítható önitató berendezés segítségével gondoskodni. A víz szintje legyen olyan magasan, hogy abba ne tudjanak földet vagy almot kaparni, és ne tudják azt ürülékükkel beszennyezni.

Tojás vagy kotlás?

A tojásrakás átlagosan a nőivarú állat hat hónapos korában kezdődik el. A terme-lés innentől kezdve az első évben a legmagasabb, majd folyamatosan csökken. A három évesnél idősebb tyúkok tojástermelése elhanyagolható, kotlósnak azonban még kiválóak lehetnek.

A tojásrakás évszaktól függően ingadozó mértékű. Háztáji körülmények között a legkevesebb tojásra a leghidegebb télben, illetve a legnagyobb hőség idején számíthatunk ? átmenetileg akár teljesen le is állnak az állatok a termeléssel. A legtöbb tojást tavasszal várhatjuk, de ilyenkor, húsvét idején nem teher a tojás ajándékozása.

A tyúk zárt, félhomályos, biztonságos helyre szeret tojást rakni. A tojóládát készítsük fából, hogy könnyű legyen, majd szereljük fel a kifutó oldalára. A kifutóval közvetlenül érintkező oldalát készítsük lehajthatóra, hogy mi is hozzáférhessünk. Állataink a kifutóból tudják megközelíteni, mi azonban a trágyától mentes udvarról. A tyúkok közötti veszekedések elkerülése miatt érdemes több, egyforma vagy rekeszekre osztott tojóládát felszerelni. Béleljük ki szalmával vagy forgáccsal. Ezt az almot legalább hetente cseréljük le. A tojásokat naponta távolítsuk el. Ez nemcsak a tojás frissessége miatt fontos, de azért is, mert a sok tojás látványa növeli a kotlási kedvet.

Egyes tyúkok különösen hajlamosak a kotlásra. Ezt kihasználhatjuk a saját állomány szaporítására. Érdemes az állatot (este) elkülöníteni a többitől, hogy a keléskor, illetve a csibenevelés további 2-3 hete alatt nyugodtan végezhesse teendőit. (A csibéket vezető tyúk látványa újabb kotlási hullámot indíthat el az arra hajlamos tyúkok között.)

A kotlás és a csibevezetés idején természetesen nincs tojásrakás, ezért ez gyakran nemkívánatos jelenség. Az ilyen tyúkot a kifutón belül különítsük el napos helyen, szükség szerint korlátozhatjuk a vízivásban is (a kotlás ?lázas? állapot). Normál esetben 3-4 nap alatt elvehetjük ? időlegesen ? a kedvét a kotlástól. Hosszú távon természetesen csak a tyúk levágása jöhet szóba.

Hasznos a hús is

A baromfitartás másik kézzelfogható előnye a friss hús. A vágás és tisztítás mozzanatait érdemes egy tapasztaltabb gazdasszonytól ellesni: hogyan vágja el a nyakat, miként tartja az állatot, hogyan fogja fel a vért, dolgozza fel az állatot.

A testet lobogóan forró vízbe kell mártogatni; hidegebb vízben, illetve régebben vágott állat esetében a toll már nem távolítható el könnyen. Ennek akkor van jelentősége, ha egyszerre több állatot vágunk (például a felesleges kakasok válogatásakor). Figyelni kell arra is, hogy az állat ne ?ázzon túl? a forró vízben, mert ilyenkor a bőre foszlós lesz, és a toll kitépésekor a csévével együtt a bőr is csúnyán szakad.

A toll, a belek és egyéb hulladék komposztálhatók, ám takarjuk be bőségesen avarral, földdel.

Tartsunk kakast is?

Természetes körülmények között a baromfiudvarban a rangidős kakas tart rendet. Sajátos jelzésekkel hívja fel a veszélyre és az ennivalóra a kapirgálással elfoglalt tyúkok figyelmét.

Egy kakas 8-12 tyúkot képes megtermékenyíteni. Ha kiscsibékre vágyunk, ezt az ivararányt mindenképpen tartanunk kell. A beltenyésztés elkerülése érdekében az ivaréretté vált, nem kívánt kakasokat vágjuk le, vagy ajándékozzuk el. A tyúk egyébként kakas nélkül is remekül tojik, a kakashiányt láthatólag sem testileg, sem lelkileg nem sínyli meg.

Betegségek, kórokozók és rossz szokások

Az egészséges állat mozgékony, szívesen táplálkozik. Tolla fényes, taraja és nyaklebenye élénk színű, szeme csillogó. A másféle állatot tekintsük betegnek és az állomány érdekében különítsük el. Ha javulás nem tapasztalható, vágjuk le. Leggyakrabban a különböző belső vagy külső élősködők okozhatnak gondot. Az ól tisztántartásával, változatos takarmányozással és a természeteshez közeli tartással elejét vehetjük az állomány legyengülésének.

A tollcsipkedés és a tojásevés az egész állományt veszélyeztető rossz szokás. Az ilyen állatot mihamarabb vágjuk le, az állatokat pedig lássuk el változatos ? és viszonylag nehezen megszerezhető ? takarmánnyal. Ilyen például a kifutó oldalára felkötözött dinnyehéj, az apró kavicsokkal összekevert kukorica.

Aki még többet szeretne tudni a tyúktartásról, annak ajánljuk Leopold és Beate Peitz, ?A tyúk ? Háztáji állattartás? című könyvét, továbbá ?A gazdálkodók útmutatóját? az Ekvilibrium Kiadó gondozásában.

Tóthné Bogdányi Franciska

Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!
Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!