Készült: 2009. június 23. kedd

A kora nyári forróságban hálásan fogadja a gumislagos, permetező locsolást a zöldséges kert. Kezdeti lelkesedésünk azonban a vízszámla és a befektetett munka növekedésével együtt mostanára éppúgy elpárolgott, mint az öntözővíz. Ha azt hisszük, hogy a vízkijuttatás minden más módja csak bonyolultabb és drágább lehet ennél, nagyon tévedünk.


A zöldségnövények jó része egész élethossza során igényli a gyakran, kis mennyiségben kijuttatott vizet. Sokan mégsem vágnak bele a csepegtetőrendszer kiépítésébe, mert attól tartanak, hogy drága mulatság, vagy hogy a csövek illesztése bonyolult művelet. Egyszerűbbnek és kényelmesebbnek érezzük, ha két-három naponta locsolócsövet ragadva egy óra alatt végigszaladunk a kerten. A május elején még vígan végzett munka júniusra már nekünk is folyton ismétlődő teher, ráadásul a növényeinknek sem jó. Kevés vizet kapnak ilyenkor, hatalmas talajrombolással. A kemény, cserepesre öntözött talajfelszínt aztán sűrűn lazítgatnunk kell, hogy egyáltalán képes legyen a ? néhanapján érkező ? természetes csapadék befogadására. Lehet ezt másképp is? Hát persze!

Energiatakarékos és könnyű

A felületi öntözés során a talajszemcsék elsodrásával erózió és tápanyagveszteség léphet fel. Az esőztető öntözés mechanikailag rombolja, porosítja a termőföldet. A párolgási veszteség is tetemes, ezért nagyobb vízfelhasználással jár, mint a csepegtető öntözés. Összehasonlításképpen: a gumitömlős vagy szórófejes permetező öntözésnél a locsolóvíz 25?30 százaléka elpárolog. Az esőztető öntözésnél számolnunk kell a szél okozta elszóródási veszteséggel is.

A csepegtetőrendszer viszont közvetlenül a felhasználás helyére, a növény gyökeréhez juttatja a vizet. A csőről a földre gördülő cseppek nem növelik meg számottevően a levegő páratartalmát, tehát ez a módszer nem segíti elő a nedvességkedvelő gombás betegségek terjedését.

Viszonylag egyszerűen, házilagosan is össze állít ható a kertünk adottságaihoz alkalmazkodó rendszer. Miután ezt kiépítettük, évente csak egy rövid karbantartást igényel, más teendőnk nincsen.

Szerelvények, várható költségek

Mindenféle alakú veteményes öntözése megoldható a beszerezhető csövekkel és kiegészítő szerelvényekkel. Minél egyszerűbb kialakítású rendszerre törekedjünk az egyszerűbb össze sze re lés és a kevesebb meghibásodási lehetőség érdekében. Ilyen az egyetlen fővezeték, megfelelő leágazásokkal.

Gerincvezeték (fővezeték)

Azt a csövet nevezzük gerincvezetéknek, amely a vízforrást köti össze a veteményest ténylegesen öntöző úgynevezett leágazásokkal. A vízforrással általában a már létező kerti csap köti össze.

A hengeres cső átmérője 20-25-32 mm lehet. Vastagságát a vízforrás és a veteményes közötti távolság határozza meg: minél messzebbre visszük a vizet, és minél nagyobb a veteményes, annál vastagabb csövet kell választanunk. Egy átlagos konyhakert belocsolásához indokolt lehet akár a 32-es átmérőjű fővezeték is.

Ha a vezetékes hálózatban túl nagy a nyomás, és viszonylag kevés csepegtető testet helyezünk a rendszerbe, akkor az illesztéseknél a víznyomás szétnyomhatja az egyes idomokat. Ezért ha a tervezett csőhálózat rövid, akkor a főcsapból kilépő vízmennyiséget kell korlátozni.

A gazdaasszony kertjébe a 16 mm-es átmérőjű, fekete csövet javasoljuk. Ha leágazások gyanánt házilag kiluggatott csöveket szeretnénk használni, akkor azt tapasztaljuk, hogy a vízforrástól távolabb kerülve egyre kevesebb víz lép ki a rendszerből. A csepegtető öntözésre készített csövekben a beépített csepegtető testekkel és az utólag beépíthető gombákkal ezt a gondot kiküszöbölték.

Szűrő

A vízben lebegő szennyeződések eltömhetik a csepegtető elemek különlegesen kiképzett belső szerkezetét. A műanyagból készült, cserélhető szűrőbetéttel ellátott készülék ára darabonként 2000 Ft.

Leágazások kötése a gerincvezetékre

A csepegtető csöveket kétféle módon köthetjük a gerincvezetékre. Az egyik lehetőség a T-idom, ennek ára kereken 400? 700 Ft/db. Ezzel egyszerűbben össze tudjuk kötni a kétféle csövet. Hátránya az, hogy a gerincvezetéket szét kell darabolnunk, tehát megnöveltük a meghibásodás lehetőségét. A T-idomoknál ugyanis a nagy víznyomás miatt szétcsúszhat a gerincvezeték.

Olcsóbb és megbízhatóbb az úgynevezett megcsapolóhíd. Egy 32-es gerincvezetékhez való, 0,5 collos híd darabja 220? 260 forintért beszerezhető. A megcsapolóhíd felhelyezése előtt a gerincvezetéken furatokat kell készítenünk, vigyázva, hogy a fúró át ne szaladjon a csövön, és meg ne sértse a cső túlsó falát. (A T-idomok, illetve a megcsapoló hidak száma pontosan egyezik a leágazások számával.)

Golyós elzárócsap

Az egyes leágazások egyedi kezelését teszi lehetővé. Segítségével tudjuk az adott sorban levő növényeket vízhez juttatni, illetve szükség esetén az öntö zést úgy megszüntetni, hogy közben szabadon áramolhasson a folyadék a többi vezetéken. A 0,5 colos golyós elzárócsap különféle minőségben 800?2000 Ft/db áron kapható. (Az elzáró csapok száma megegyezik a leágazások számával.)

Leszorító tüske

A talajra rögzíti a leágazásokat. Speciálisan kiképzett műanyag eszközről van szó, melyet 55?90 Ft/db áron kaphatunk meg. A veteményes talajának lazaságától és a végzett munka gyakoriságától (bolygatás) függően méterenként 0,5?2 darabot érdemes beszerezni. A viszonylag laza (de nem futóhomok) talajon, kézi gyomlálás és gyakori mulcsozás esetén az egy db/m megfelelő iránymutató.

Olcsón helyettesíthető méretre vágott és hajlított kerítésdróttal. A drótok leszúrásánál ügyeljünk a csövek épségére!

Végdugó

Az egyes leágazások végére kell szerelni. A 16-os csőhöz való idom ára 80?100 Ft/db.

Formázó elemek

Már meglévő veteményes utólagos becsövezése esetén a csöveket ? a növényzet kiterjedésének megfelelően ? tetszőleges útvonalon lehet vezetni. Ezt segítik elő a sima derékszöget, valamint a T-elágazást formázó idomok.

Összeállítás

Könnyen össze szerelhetőek a csepegtető öntözőrendszer elemei: a csövek darabolásától és kifurkálásától eltekintve célszerszámokra sem lesz szükségünk. A házi kivitelezés pedig sikerélményt ad.

Így használjuk az öntözőrendszert!

A veteményesben, fémeszközzel végzett talajmunka (kapálás) közben ügyeljünk a sérülékeny csövekre. Megoldás lehet a sorköztakarás (lásd a Haszon Agrár 2008/3. számát). A mulcsozás nemcsak vissza szorít ja a gyomokat, de segít a kijuttatott víz megőrzésében is. A vetés és palántázás előtti talajlazítás, a szervesanyag -visszapótlás, a mulcsozás mind növeli a talaj vízbefogadó-képességét. Pusztán az öntözéstől ne reméljünk csodát, sőt esetleg a talaj tápanyagtartalmának kilúgozódását okozhatjuk!

Javasoljuk az esti, hosszabb ideig tartó öntözést. Ekkor a kijuttatott víz reggelig be is tud szivárogni a talajba. Az egyedi sorzáró/nyitó kapcsolók segítségével anövény igényeihez alkalmazkodva mindig megválaszthatjuk, mely sorokba kívánunk vizet juttatni. A fenti táblázat az ismertebb konyhakerti növények öntözési igényét mutatja be. Megfigyelhetjük, hogy ez nemcsak a növénytől, de annak fejlettségi állapotától is függ.

A vetemény kialakításakor vegyük figyelembe, hogy közel egy időben kelő, azonos vízigényű növények kerüljenek egy sorba.

Karbantartás

Mivel az öntözés a növények tényleges szükségleteihez igazítható, használjuk a csapokat! Megnyitáskor ellenőrizzük, csöpög-e a cső, nem akadályozza- e valami a víz útját; nem szivárog-e a víz? Év közben időnként nézzük át a tömítéseket, és tisztítsuk ki a szűrőbetétet.

Szezon végén mindig zárjuk le a főcsapot. A vezetékek megnyitásával engedjük ki az összes vizet a rendszerből, majd ismét zárjunk le minden csapot.

A rendszer tavaszi (illetve első) használatbavételekor érdemes próbaüzemmel ellenőrizni, nem csúszik-e szét a gerincvezeték a toldásoknál. A szétcsúszott gerincvezetéknél a szabaddá vált csővég külső falát enyhén érdesítsük meg, a T-idomban vagy egyéb toldóelemben pedig cseréljük ki a kikopott műanyag roppantógyűrűt, mielőtt újra össze szereljük.

Tóth család

Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!
Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!