Készült: 2009. október 22. csütörtök

Akinek van pincéje, verme, használja ki, hogy hónapokig eltartható benne az ősszel nagy tételben, olcsón vásárolható zöldség és alma. Bosszantó viszont, ha a termény rothadásnak indul, vagy kicsírázik benne. Rájövünk, hogy nem mindegy, milyen az a pince, és milyen az a termény.


A tök leszedésével még megvárhatjuk az első nulla fok körüli éjszakákat, sőt egyes káposztafélék ?lábon? is elviselik a fagyot. A burgonyát, hagymát, almát viszont már most be kell gyűjteni, maguk a kereskedők is méretes zsákokban, ládákban kínálják, hirdetve a télállóságukat. Aki maga nem termel, egyre gyakrabban gondol rá, hogy mikor, mennyit és milyen árut vegyen, hiszen most olyan olcsó, és később olyan jó lesz elővenni. Csak a tárolással ne legyen gond!

Mennyi zöldséget érdemes tárolni?

A télire elrakott készletet méretezzük a főzési-táplálkozási igényeinkhez. Egy négytagú család szükséglete a következőképpen alakul:

  • Burgonya: 60 kg
  • Sárgarépa: 25 kg
  • Petrezselyemgyökér: 15 kg
  • Kelkáposzta: 20 kg
  • Fejeskáposzta: 20 kg
  • Hagyma: 25 kg
  • Cékla: 15 kg
  • Zeller: 10 kg
  • Karalábé: 10 kg

Bio vagy nem bio?

A tárolási zöldségek vásárlásakor felmerülhet a kérdés, hogy érdemes-e biozöldségre költeni? A szokványos gazdálkodásból származó termékeknél a korszerű technológiák előírásszerű használata sokak számára biztonságot és védelmet nyújt. A bio-zöldségek ugyanis nem tartalmaznak a kártevők és kórokozók távoltartására alkalmas vegyszereket. Lassúbb fejlődésük miatt azonban szöveteik szilárdabbak: a magasabb szárazanyag- és alacsonyabb nitrogéntartalom eredményeképpen eltarthatósági idejük hosszabb lehet, mint a szokványos (konvencionális) gazdálkodásból származó növények tárolhatósága.

A termény épsége

A tartósan jó minőség a betakarítás időpontjának helyes megválasztásával kezdődik. Ezt nem a naptár, hanem a növény érettsége és az időjárás határozza meg. A korai betakarítás kevesebb terményt, a halogatás pedig nagyobb víztartalmú, nehezebben tárolható termést eredményez. Betakarításra esőmentes időszak utáni derült, száraz napot érdemes választani. Figyelni kell a növények épségére: óvatos szedéssel megelőzhetők a felesleges sérülések, nyomódások. Tárolás előtt a mosás nemcsak felesleges, de káros is. A szedés után pár napos szikkasztás, levegőztetés javasolt. Ekkor tudjuk alaposabban átnézni, eltávolítani a megbúvó kártevőket: a bagolylepkék hernyóit, a meztelen csigákat, a hagyma-, illetve a sárgarépalégy petéit. Ne tároljunk szokatlan elszíneződést, penészes foltokat mutató növényeket. A sérült és zúzódott növényeket tegyük félre, és rövid időn belül használjuk fel!

Az idén az almavarasodás betegsége kisebb kárt okozott, az időjárás nem kedvezett igazán a kórokozó fertőzésének. A kártevők közül az almamoly és az almailonca viszont folyamatosan veszélyeztetett, a kártevők nyomán pedig megjelent a gyümölcsök moníliás betegsége. Az előbbiek alapján válogassuk át a termesztett gyümölcsöt, illetve vizsgáljuk meg az eladásra kí-nált árut. Kerüljük a túlzottan nagyméretű, esetleg apró foltokkal tarkított gyümölcsöket (héj- és húsbarnulás, taplófoltosság), a rágott, sérült termést.

Burgonya esetében a burgonyavész nem okozott súlyos fertőzéseket az idén, viszont több helyen észlelték a baktériumos gumórothadás fellépését. Ez a betegség gyorsan terjed a tárolókban is. Megelőzésére vizsgáljuk át a gumókat! Ha bemélyedő, puha, rothadó foltot látunk, tapintunk, semmiképp se vegyük meg az árut. Használhatjuk az orrunkat is, ne szégyelljük körbeszaglászni a zsákokat. Az előbbivel ellentétben a sugárgombás varasodás ? amelynél a gumón barna foltok jelennek meg, majd felrepednek és varas foltokat alkotnak ? nem rothasztja meg a burgonyát. Az más kérdés, hogy ilyenkor nagy a hámozási veszteség.

A hagyma esetében egész sor kórokozót kell megemlíteni, amelyek a fejek záródását akadályozzák (erwiniás rothadás, hagymaperonoszpóra, szürkepenészes rothadás). Ezek kivédésére vizsgáljuk meg a hagyma nyaki részét, s ha az nem záródik tömören, esetleg puha, netalán rossz szagot érzünk, a fejet ne tároljuk. Érdemes a fej talpát is megnézni, ha ott fehéres-rózsaszínű penészt látunk, az nagy valószínűséggel a fuzáriumos rothadás kezdetére utal, amelynek a végső állapota a tönkrothadás lesz. Éppen ezért tapogassuk, forgassuk, s nem utolsósorban szagoljuk meg a hagymát!

Hol lehet zöldséget tárolni?

Prizma

Egyszerű kültéri föld feletti tárolási forma a prizma. A külső hőmérsékletre igen érzékeny. A lapos, téglalap alakú területre rétegezzünk 10-15 centiméter magasságban tiszta homokot, majd a levegőztetést biztosító cső, vagy szellőzőrács lefektetése után sorakoztassuk egymás tetejére a tárolni kívánt zöldségeket. A tetejét homokkal kevert kerti föld, valamilyen védő anyag (például szalma) és kerti föld fedi. Komposzttal, tehát bomló anyaggal telített talaj erre a célra nem alkalmas! Összessé gében 30?50 centiméter vastag réteggel fedjük be. A prizma belsejébe nyúló hőmérővel ellenőrizhetjük a növények biztonságát. 4-6 °C felett szedjük szét, és válogassuk újra. Hidegebb időben vastagabb réteg föld kell.

Verem

A vermet besüllyesztjük a föld alá. A kiegyensúlyozott hőmérséklet a nedvességtartalom ingadozását is csökkenti. A 60?120 centiméter mély, 80?150 centiméter széles gödröt készíthetjük építőanyagokból (például tégla), de a szabadföldben is készülhet. A beton, vagy a fólia befülleszti a vermet, a szellőzést megakadályozza. Kedvező az északi fekvésű, sima terület (napos időben sem melegszik fel, tavasszal is tovább használható), és ahol nem gyűlik fel az esővíz és a hólé. Gondoskodjunk a vízelvezetésről: a verem mellett ássunk a csapadékot felfogó árkot. A zöldségeket földdel rétegezve úgy helyezzük el, hogy ne érjenek egymáshoz. A felhasznált föld ne legyen nedves, de száraz sem. A homok természetes nedvessége, illetve nedvességfelvevő képessége járul hozzá a növények frissességének megőrzéséhez. A zöldségek tetejére homok, szalma és ismét homok kerüljön. A prizmára és a veremre egyaránt érvényes az, hogy inkább többet és kisebbet készítsünk, mert a már megbontott prizmát/ vermet nem lehet visszatemetni!

Kamra

Átmeneti megoldásként a kamrában kell zöldséget tárolnunk. Az ideális kamra fűtetlen, a külvilág felé jól szellőztethető. Legfeljebb egy hétig tárolhatjuk a káposztaféléket, a sárgarépát, petrezselymet és a póréhagymát. A hagyma és a burgonya viszont két-három hétig is eltartható. A kamra előnye, hogy benne könnyebben ellenőrizhető, válogatható a zöldség. Hátránya a kis méret, illetve az, hogy általában meleg és száraz: a zöldségek hamar fonnyadásnak indulnak.

Padlás

A szigeteletlen padlás alkalmas lehet hagymafélék és a sütőtök befogadására. Füzérben felakasztva, illetve rekeszben, gyakori válogatással az említett növények az enyhébb fagyokat is elviselik.

Pince

Téli tárolásra kiválóan alkalmas az a pince, ahol télen állandó jelleggel 2?5 °C a hőmérséklet és magas a páratartalom. A szellőztetés nélküli, levegőtlen, túl száraz vagy túl nedves, oldalról vagy felülről erősen fűtött pincék zöldségtárolásra nem, vagy csak feltételesen használhatóak. A zöldséget a veremhez hasonlóan homokba rétegezhetjük. Egyéb terményt szellős ládákba pakoljunk.

Vízakna

Egy kisebb család burgonya-, sárgarépa- és káposztaszükséglete átmenetileg a vízóraaknába leeresztve is biztonságosan tárolható.

Tóthné Bogdányi Franciska

Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!
Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!