Készült: 2010. január 21. csütörtök

Alig egy hónap múlva már rámerészkedhetünk létránkkal a még nem kenődő, fagyos talajra, hogy az alma- és körtefákat egy metsző- vagy ágvágó ollóval formába hozzuk. A rügyekre ügyelve igyekezzünk minél több fényt és levegőt juttatni a majdani nyári korona belsejébe.


Rendszeres metszéssel meg tudjuk változtatni a gyümölcstermő fák koronaszerkezetét. A megfelelő korona kialakítása és fenntartása (karbantartó metszés) több célt szolgál. Így hozzuk egyensúlyba a hajtásnövekedést a terméssel, így juttatjuk napfényhez a gyümölcsöket, és így tudjuk hosszú távon a leginkább kihasználni a fa termőképességét.

AZ ALMATERMÉSŰEK JELLEGZETESSÉGEI

Nincs külön virágrügy ? nyár végén, a rügydifferenciálódáskor jelennek meg az almatermésűekre jellemző, domborodó alakú ún. vegyes rügyek. Ezek egyaránt tartalmaznak hajtást és virágkezdeményeket. Ebből alakul ki a rövid szártagú hajtás, amelyen virág (vagy virágzat) fejlődik. Jellemzően megtaláljuk az ún. átmeneti rügyeket, ezek gömbölydedek, de csak leveleket hoznak.

Az erősebb oldalágak vesszőin a csúcsi és csúcs közeli rügyekből igen erős hajtások fejlődnek. Ez nem azonos a csúcsi dominanciával, vagyis a hajtáscsúcs növekedésének más részek növekedését elnyomó hatásával. Ha a felfelé törő ágak eltávolításával, formára hajlításával mérsékeljük a csúcsi és csúcs közeli erőteljes növekedési erélyt, akkor az a csúcstól távolabb is megnyilvánul: fokozódik a virágzási készség, és több rövid termőrész fog képződni.

JAVASOLT METSZÉSTÍPUSOK ALMATERMÉSŰEK ESETÉBEN

Az alakító metszés célja a kívánt koronaalak kialakítása. Általában az ötévesnél fiatalabb fákon végezzük a fa nyugalmi állapotában, amikor a levélzet hiánya miatt az ágak irányulása és a rügyek állása könnyen megfigyelhető.

A termésritkítás a fiatalkorú fáknál serkenti a növekedést. A későbbi években más szerepe lehet: a terméssel túlságosan berakott fa ágai törésre hajlamosabbak lehetnek, illetve a túl sok termés általában a kívánatosnál apróbb méretűre fejlődik.

A fenntartó metszés a keresztben álló, egymást növekedésben zavaró, árnyékoló ágak eltávolítását jelenti. Általában tél végi művelet, ekkor azonban a metszés évében a fa további sűrűsödésével számolhatunk. Ezért végezhetjük ősszel (szeptemberben) is, amikor már differenciálódtak a rügyek, és a metszés hatására nem képződnek felesleges veszszők. Az őszi metszésnél különösen fontos, hogy a fertőzések elkerülése érdekében a metszési felületeket mindig zárjuk le sebkezelő anyaggal.

Az idősebb fák fiatalító metszése során az ágakat erőteljesen visszavágjuk. Ennek ideje a téli nyugalmi állapot.

ALMA

A metszés jellegét a fajta és a hasznosítási cél határozza meg. Az erőteljesen növő vagy vadalanyra oltott fajtákat gyengébben, a gyengébb növekedésűeket erősebben metsszük. Javasolt koronaformák: ágcsoportos-sudaras; karcsú orsó; termőkaros orsó. Erősen visszafogott növekedésű alanyon az alma sövénynek is nevelhető.

Ágcsoportos-sudaras

A kifejlett fa alakját szem előtt tartva három ágcsoportot alakítunk ki. A közöttük levő térben is lehet néhány ág, de azok mindig sokkal gyengébbek, mint a vázágak. Az első ?emelet? kialakításához válasszunk ki három ? vagy legföljebb négy ? fejlett oldalvesszőt, és a vessző felénél mindegyiket vágjuk vissza 1-1, nagyjából azonos magasságban elhelyezkedő fejlett rügyre. A főbb ágakkal azonos vastagságú, egyéb ágakat távolítsuk el!

A második ágcsoportot a metszés harmadik évében tudjuk kialakítani. A sudarat ilyenkor vágjuk vissza jóval az első ágcsoport felett (80 cm + 5-6 rügy). A felső koronarész elsűrűsödését megakadályozandó, a sudarat mindig tartsuk az ágcsoporttól kellő távolságban.

A harmadik ágcsoportot a negyedik évben válogassuk és alakítsuk ki. A sudár metszése innentől fogva megegyezik a karcsú orsó metszésével.

Karcsú orsó

Szűkebb térálláshoz, gyenge növekedésű alanyra alkalmas koronaalak. A benapozottság kedvező, ezért nincs szükség emeletekre, erőteljes oldalsó ágakra. Kivétel ez alól az alsó ágcsoport, mely megakadályozza a felkopaszodást. Ezt a vízszintesnél meredekebbre alakítjuk. Ez lesz a korona legerőteljesebb, legnépesebb része. A fentebb, szórtan elhelyezkedő ágakat meghagyjuk, illetve amikor elérik a sudárátmérő felét, akkor leváltjuk. Ennek módja nem a teljes eltávolítás, hanem a rövid csonk hagyása. Ezáltal a rejtett rügyekből indul meg a növekedés. Ezzel a módszerrel a fa méretét korlátozzuk. A hajtások eltávolítása gyengíti a fácskát, a vesszők (az egyéves érett, barnaszínű hajtások) eltávolítása elősegíti a fa más helyeinek növekedését. Az alakító és fenntartó metszés (hajtásválogatás) gyakorlatilag folyamatos: ez a koronaforma nagy figyelmet igényel a gazdától.

KÖRTE

A fentieken kívül két sajátosságra kell figyelnünk a körte koronaalakításánál. Mivel a gyümölcsök a vastagabb ágakhoz közelebb képződnek, ezért az almánál megszokott 4-5 vázág helyett akár nyolcat is hagyhatunk. A második különbség az, hogy a körteágak törékenyebbek, beszakadásra hajlamosabbak. Az alakító metszést ezért úgy kell végezni, hogy minél vastagabb, erősebb vázágak alakuljanak ki. Az elvek megegyeznek az almánál leírtakkal, időtartama azonban eltarthat akár 8 évig is.

A körtét vadkörtére, vagy birsre szokták oltani. Vadkörte-alanyon erőteljes felfelé irányuló növekedésre, kúp alakra számíthatunk. Óvatosan válogassuk az ágakat, hagyjuk a belsejét szabadon, levegősen, ám a metszést ne vigyük túlzásba! Vadalanyon ugyanis a körte erőteljes vízhajtásképződéssel reagál a metszésre.

Szintén óvatosan kell metszeni az intenzív növekedésű fajtákat, ezeknél inkább az ágak lekötözésével kell elérni azok termőre fordulását. Javasolt koronaforma az ágcsoportos-sudaras. A birsalanyra oltott körte jobban metszhető. Termőkaros orsó vagy sövény alakra alakíthatjuk.

Tóthné Bogdányi Franciska

Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!
Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!