OMEK
Készült: 2010. október 20. szerda

A tavasszal megvásárolt muskátlik és társaik a nyár folyamán könnyen a szívünkhöz nőnek, és szívesen átmentenénk e fagyérzékeny dísznövényeket a következő szezonra is. Mindenki tapasztalata már, mennyi kudarc fakad abból, ha túl sötét vagy túl nedves, esetleg túl meleg helyen próbálkozunk az átteleltetésükkel. Van erre biztos módszer?
Kertek és balkonok kedvelt növényei közé tartozik a muskátli és a gumós dália. Ahol van rá hely, egyre nagyobb divat a dézsás mediterrán cserjék tartása is, ilyen a leander és a murvafürt, ismertebb nevén Bougainvillea.

Amikor eljön az ősz, és fokozatosan lehűl az idő, a növények fejlődése lelassul, és a virághozam is visszaesik. Ilyenkor kell elkezdenünk a kerti fagyérzékeny dísznövények felszedését. Ennek pontos időpontját nem lehet megszabni – a lényeg az, hogy a dáliagumók és a muskátli felszedését még a fagyok előtt meg kell tennünk. A dézsás mediterrán növényeket is ekkor kell biztonságos helyre szállítanunk. Ez az esetükben egy helyigényes feladat, mivel mindkét említett növény több méteresre is képes megnőni, metszéssel persze kordában lehet őket tartani.


Hogy a biztonságos telelés feltételein mit értünk, azt az alábbiakban részletezzük.

Muskátli

A felszedett muskátlit egyszerűen cserepezzük be, és vigyük a teleltető helyiségbe. Ültetéshez használjunk muskátliföldet, ennek híján az általános virágföld is megteszi. Ha ládában tartottuk a növényünket, egyszerűbb a dolgunk, ládástul vihetjük telelni. Amennyiben szűkös a hely, egy picit visszatörhetjük a növényünket. A törés jobb a vágásnál, mert ollóval, késsel könnyen terjeszthetőek a muskátli betegségei.

Ilyenkor ajánlatos megpucolni a növényeket a száraz levelektől és az elnyílt virágoktól, mert ezzel szintén csökkentjük a betegségek terjedésének esélyét. Számunkra az a jó, ha a tél folyamán a növény csak vegetál. Ehhez alacsony, 10–12 °C-os hőmérsékletre és amennyire csak lehet, sok fényre, kevés vízre lesz szükség. Ha a hőmérséklet magas, a növény hajtásnak indul, ami nem jó, mert télen rövidek a nappalok, kevés a fény, ezért csúnyán megnyurgul. Ha sok a víz, berohad, így inkább tartsuk szárazon, mint nedvesen! A nyári heti tápoldatozást ritkítsuk havi egy-két alkalomra.

Az igazi metszést, átültetést tavasszal végezzük el, áprilisban, mielőtt kikerül a növény a szabadba. Átültetéskor a gyökértömeget kézzel, finoman csökkentsük a felére, de ne rázzuk le a földet a megmaradó gyökérzetről! Így tulajdonképpen helyet készítünk a növény régi cserepében a friss földnek. Az ültetéshez muskátli-földkeveréket használjunk. Ezzel egy időben drasztikusan megmetsszük a növényt, már-már szinte csonkoljuk. Így késztetjük bokrosodásra – szükség is van a levélfelület csökkentésére, mert a felére csappant gyökérzet nem tudná ellátni a növényt vízzel és tápanyaggal! Drasztikus eljárásnak tűnik, de a növény meghálálja.

Dália

A dália esete egyszerűbb a muskátliénál. Felszedés után egyszerűen vágjuk le a szárakat a gumókról az ízesülési ponttól számított 15–20 centire. Sohasem szabad tőből eltávolítani a szárakat, mert a gumó nem hajt ki, csak a szár gumóhoz közeli részei képesek erre. (A gumó csak a tápanyagot raktározza.) Az így előkészített gumókat szárítsuk egy-két hétig, majd szaporítás céljából szétoszthatjuk őket. Ezután helyezzük őket nedves homokba vagy fűrészporba. (Papírzacskóba csomagolva csak 5 foknál hidegebb helyen tároljuk, tudnunk kell azonban, hogy nem ez az optimális közeg a dália számára.)

Tárolásra bármilyen fagymentes hely megfelel, amely nem túl meleg. A legjobb a pince vagy a garázs. A tél folyamán csak a közeg nedvességtartalmát és az esetleg előforduló betegségeket kell figyelnünk. Ne legyen túl vizes a közeg, mert a gumók megrohadnak, és ne legyen túl száraz se, mert kiszáradnak.

Leander

A leander már szinte minden háztartásban megfordult. Bár közismert növény, a teleltetése során két hibát gyakran elkövetnek. Az első, amit elrontanak, hogy meleg helyen teleltetik, pedig számára az 5–10 ˚C az ideális. Ilyen hőmérséklet mellett elegendő éppen annyira öntözni, hogy ne száradjon ki. Ha melegebb helyen van, öntözzük többet, de a tápoldatozást a nyári adaghoz képest csökkentsük a felére.

A második nagy hiba az, ha ősszel megmetszik. Ha ilyenkor metszünk, télen nyurga, kajla hajtásokat fog nevelni, ezért épp csak annyira vágjuk vissza, hogy elférjünk tőle. Az igazi alakító metszést a tél végére hagyjuk! Igaz, emiatt a virágzása eltolódik egy kicsit, de sokkal erősebb hajtásokat kapunk. Tavasszal, mielőtt kitesszük a kertbe, ha szükséges, ültessük át. Erre általában 3-4 évente kerül sor. Elég pár számmal nagyobb cserepet választani. Ültessük tápdús, agyagos földkeverékbe, és tápoldatozzuk egész nyáron át.

Murvafürt

Csak támrendszer mellett nevelhető a murvafürt, mivel kúszócserje. Ennek ellenére vannak kihajló ágai, melyek tüskések, így mielőtt bevinnénk a dézsát a szűkös teleltetőbe, vagy kössük föl, vagy vágjuk vissza ezeket. Teleltetéshez világos helyet válasszunk, 8–12 ˚C-os hőmérséklettel.

Ha ennél hűvösebb helyen telel a növény, lehull a lombja, ami visszaveti a fejlődésben, és meg is csúnyul tőle. Melegebb helyen viszont növekedésnek indul, ami a kevés fény miatt nyurgulást okoz. A növény öntözését a tápoldatozással együtt ritkítsuk. Legmegfelelőbb, ha a talaj félszáraz.

Csak tavasszal metsszük, a kiültetés előtt, azt is csak akkor, ha muszáj. Jobb, ha a nyár folyamán csipkedjük vissza a hajtásokat, hogy bokrosodjon a növény. Az átültetést is tavasszal végezzük, általános jó vízáteresztő képességű talajba, amihez keverjünk tartós műtrágyát. Májusban tehető ki ismét a szabadba. A növény virágzására serkentőleg hat, ha február-márciusban egy hosszabb száraz (öntözésmentes) időszakot (akár egy hónap) beiktatunk az életébe. Ilyenkor erősen lankad a növény, sokan már sajnálják, pedig biztosan túléli, és amikor újra öntözni kezdjük, bő virágzással hálálja meg.

Általános tanács teleltetés előtt – bármilyen növényről legyen is szó – győződjünk meg arról, hogy kártevő- és kórokozómentes-e. Ha ugyanis bármiféle fertőzés van egy növényen, az a teleltetőben biztosan át fog terjedni a többire is. Éppen ezért, mielőtt bevisszük a növényeket, permetezzük le őket, és a beteg, elhalt részeket távolítsuk el róluk. Így a teleltetés jó eséllyel sikerül.

A felsorolt növények optimális környezeti igénye egy kicsit eltérő, de a 10 fokos hőmérséklet és a félszáraz viszonyok – mint közös pont – megfelelő középutat jelentenek ahhoz, tavasszal ismét valamennyiükben gyönyörködhessünk.

 

Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!
Megjelent a Haszon Agrár magazin szeptemberi száma!