Készült: 2009. december 17. csütörtök

Kevesen tudják, de dióból olcsóbban, többet és jobbat tudunk termelni, mint európai versenytársaink, egyszerűen azért, mert jobbak hozzá a genetikai alapok. Külföldi versenytársaink már fel is figyeltek hibridfajtáinkra, most már csak nekünk kellene eljutnunk oda, hogy a fajtaváltást végrehajtsuk. Dióból ugyanis bármennyit megvesz a piac.

Termesztett gyümölcseink közül a gesztenye után a diótermesztést érték a legnagyobb veszteségek az elmúlt időszakok termelést, üzemmódot, tulajdonviszonyt érintő átalakulásaival. Az 1950-es évek 25?30 ezer tonnás termelése 3?5 ezerre zsugorodott, a lakosság fejenkénti fogyasztása az 1930-as évek 0,6 kilogrammjáról (a mai 15 EU-tagállam átlagánál magasabb szintről) 0,2?0,3 kilogrammra esett vissza. Sovány vigasz, hogy az EU többi államában sem jött létre hatékony termelésfejlesztés, ezért dióból keresleti piac van.

Helyből nagyobbat terem

A Kertészeti Kutatóintézet korábban már létrehozta a hazai korszerű üzemi árutermelés módszereit (például oltványtermelés, klónfajta-szortiment, művelésmódok, szaporodás önszabályozása, túlporzás elhárítása, szüret és árukikészítés). Ennek eredményeként a nemesített diófajták minősége kiváló, ezért lehetőségünk van arra, hogy olyan piaci rést találjunk, ahol nem az ár az elsődleges szempont, hanem a minőség.

Legfőbb versenyelőnyünk ? a fajták egyéb jó tulajdonságai mellett ? a genetikailag rögzített nagy gyümölcsméretből származik, ami a piaci vetélytársak intenzívebb (például öntözéses) művelésmódjai ellenére is kialakul. Az extenzív ültevényeken azonban átlagos terméshozamunk elmarad a piaci vetélytársak ? elsősorban a franciák ? fajtahasználatában szereplő fajtákétól. Vagyis egy hektáron akkor tudunk lényegesen nagyobb értéket előteremteni, ha magunk is intenzívebb művelésmódra térünk át.

Tévhitek a termesztésről

Az a hiedelem, hogy a dió magról is örökli a jó tulajdonságait, téves. Az értékes diótörzsfák magoncnemzedéke 23 százalékban hozott kiváló gyümölcsminőséget, de a többi fontos tulajdonságaikban ezek is különbözőek voltak (termésmennyiség, ellenállóság, rügyfakadás és virágzási idő). Diófajtát is csak klónozással lehet szaporítani!

Másik, mára tévesnek bizonyult hiedelem, hogy a fa csak unokáinknak terem. A magról kelt diócsemete fiatalkori fejlődési stádiumokon megy át, de 6?15 év alatt termőre fordul.

A diófa zárt állományban rosszul terem. Korábban ezt azzal magyarázták, hogy nagyon fényigényes növényről lehet szó. Tévedés volt! A kutatás felderítette, hogy a diónak szaporodási önszabályozó képessége van. Ez úgy jön létre, hogy ha a dió nővirágjának a bibéjére több diópollenszem hull, az a virágot elragyázza, és nem hoz termést. Ezt a túlporzást elhárítani zárt diósban csak ismert virágzási idejű hím- és nőivarú klónfajták társításával lehet.

A kárpáti diórassz termőképességéhez még az is hozzájárul, hogy megporzás nélkül is képes magot hozni (apomoxis). Ám ezt a tavaszi virágzáskori időjárás befolyásolja, tehát a teljes termés-berakodottsághoz nem elég. A kárpáti diórassznak azonban vannak tagadhatatlanul hátrányos tulajdonságai is. A termővessző csúcsrügye a termőrügy, emiatt terméshozamaival és termőre fordulási idejével is elmarad az oldalrügyeiben is nővirágot differenciáló dió rasszok fajtáitól. (Ez a tulajdonság eredetileg a mandzsuriai rasszban jött létre.) Ugyancsak hátrányos tulajdonsága a rövidebb mélynyugalmi idő és az alacsonyabb hőküszöb, így hajlamos a korai tavaszi rügyfakadásra. Ez a termésbiztonság szempontjából nagyon hátrányos, mert csak a kései fakadásidejű fajták képesek elkerülni a tavaszi fagyokat. A francia diórasszban fejlődött ki legjobban ez a tulajdonság.

Kecsegtető hibridfajták

A tenyésztői munka során először (a 20-as, 30-as években) a külföldi származású fajtákat próbáltuk honosítani. De a nagyértékűés világhírű Grenoble-i dió (Franquette, Mayette, Parisienne fajták) nálunk kevés és apró termést hozott, szigorúbb teleken kifagyott. Végül fajtanemesítési munkával bevittük tájfajtáinkba a fontos, de hiányzó tulajdonságokat úgy, hogy megőriztük jó klíma-alkalmazkodottságukat és kiváló áruértéküket is.

A mai hibridfajták nemcsak a teljesen korszerűtlen (csóka vetette) magoncoknál, de a tájfajtáknál is nagyobb jövedelmezőséget tesznek lehetővé. 2-3 évvel korábban fordulnak termőre, és 50?60 éves élettartamuk alatt végig magasabb a termőképességük. Ehhez járul a termésbiztonságot növelő késeibb fakadási idejük, amivel elkerülik a tavaszi fagykárokat. Az MgSZH Zala megyei Fajtakísérleti Állomásán bebizonyosodott, hogy a fajtahibridek áruértéke (gyümölcssúly) nem marad el a prémium minőségű szülő-tájfajták értékeitől, terméshozamuk pedig ? a fokozottabb oldalrügyön is termő tulajdonságuk alapján ? többszöröse a tájfajtákénak.

Ma már nyolc fajta (3 tájfajta és 5 hibrid) áll a termelők rendelkezésére, ezeket a termőhelyi és az üzemi adottságoktól függően négyféle művelésmódban lehet termeszteni.

A termelésfejlesztés egyik leghatékonyabb eszköze a változó igényeknek megfelelő újabb fajták nemesítése. A fizetőképesebb vevőkörben a dióbél jelentősége növekvő tendenciát mutat a héjas dióhoz képest (a dióbél piaci ára 1000 forint kilogrammonként). Az Alsószentiváni hibridállományból 9 ilyen fajtajelölt került leszaporításra, ezeket jelenleg fajtaösszehasonlító kísérleti ültetvényekben tesztelik. Az új fajtahibridek 1982- től kerültek ki üzemi próbatermesztésbe, ezekre a termelés versenyképessége érdekében mihamarabb át kell állni. Erre utal, hogy a hasonló klímazónában lévő külföldi államokból e fajták szaporítóanyaga iránt a legnagyobb a kereslet. A szántóföldi növénytermesztésben, ahol évente történhet fajtaváltás, a hatékonyabb hibridfajták terjedése (például kukorica) teljessé vált. Az ötvenéves fajtaváltású dióültetvény lassú cseréje viszont hosszú távra rögzítheti a versenypozíciókat ? ha nem váltunk gyorsan, akkor a versenyhátrányt.

Szentiványi Péter

Megjelent a Haszon Agrár magazin októberi lapszáma
Megjelent a Haszon Agrár magazin októberi lapszáma