Készült: 2011. január 20. csütörtök

Ukrajna 1991-ben függetlenedett a Nagy Testvértől, és a kilencvenes évek közepén kezdte meg a földek privatizációját, ami még most sem fejeződött be. A földek fele még állami kézben van, a másik felét a korábbi kolhoztagoknak osztották ki. A földosztás fő szempontja a talaj minősége volt, így a kiadott területek meglehetősen eltérő nagyságúak: 0,25 hektártól 10 hektárig terjedtek. Mivel a géppark kolhozméretekhez igazodik, az itteniek sem tehettek mást, bérbe adták földjeiket a kolhozok helyén létrejövő kft.-knek, holdingoknak. Ezek pedig – akárcsak nálunk – ezer hektáronként cirka 250 tulajdonossal egyezkednek.

Régiónként eltérő a bérleti díj. Kijevtől 350 kilométerre, Cserkasziban például 18–20 ezer forint/hektár, de a bérbeadók szívesebben kérnek terményt vagy szolgáltatást pénz helyett, mert ez utóbbi árfolyama meglehetősen ingadozó. A bérleti idő 1–49 év, a bérletek harmada 6–10 évre szól, egytizedük ennél is hosszabb időre.


 

Földet vásárolni külföldinek nem lehet, a moratórium Ukrajnában elvileg 2012-ben jár le, de biztosra vehető a hosszabbítása. Ám a feloldást követően is valószínű, hogy a külföldi természetes vagy jogi személyek ki lesznek szorítva a földpiacról. Részesedésük lehet viszont a külföldieknek az ukrán gazdasági társaságokban, amelyek vásárolhatnak földet. Az adásvétel során a bérlőnek elővásárlási joga van. Szakértők a moratórium feloldását követő időszakra is mindössze 100–200 ezer forint/hektáros földárakra számítanak.

 

Oligarchák előnyben

 

A politika még mindig túl gyakran – és általában szakszerűtlenül – avatkozik bele az ukrán mezőgazdasági folyamatokba. Az elmúlt 20 év itt is nagy álmokkal kezdődött, és keserű ébredéssel ért véget. Ma az ukrán szántóterület 11 százaléka 58 agrárholding kezében van, ami több mint 4 millió hektárt jelent. Egy-egy holding 40–220 ezer (!) hektár fölött rendelkezik.

 

A politikai befolyással bíró ukrán üzletemberek, különféle kormánytagok és külföldi befektetők már rég rátették kezüket a legzsírosabb földekre. A holdingok alkalmazottai jellemzően maguk a földtulajdonosok.

 

A Cserkaszi körzetében tevékenykedő Szergej Buz egészen 2007-ig kitartott saját, 2500 hektárosra növelt birtokán, ahol kereken ezer marhát (460 tejelő tehenet) is tartott. Ám ekkor – a mezőgazdasági árrobbanás idején – túl csábító ajánlatot kapott egy 45 ezer hektáron gazdálkodó, amerikai hátterű holdingtól, és területestül eladta magát neki. Azóta pedig a „központ” dönt minden stratégiai és technikai részletről.

 

Minimális ráfordítás

 

Mivel a földek jó termőképességűek, ellenben a műtrágyák megbízhatatlan összetételűek, alig trágyázzák a földeket. Ahol van állatállomány, a szerves trágyán kívül más nem kerül a talajba, ahol nincs, ott pénztárcától függően 100–200 kiló nitrogént, 60–120 kiló káliumot és 30–50 kiló foszfort juttatnak ki évente.

 

De mivel az elmúlt 50 évben szinte egyáltalán nem pótolták a kivett tápanyagokat, ez a fekete föld is kimerülőben van – főként foszforból és káliumból szorulna utánpótlásra. Sok helyütt túl alacsony a pH-ja is, indokolt lenne egy kiadós meszezés, ha volna rá az embereknek pénzük.

 

Ami a talajművelést illeti, hasonlóan költségtakarékosan járnak el az ukránok. Jó, ha ötévente egyszer szántanak, inkább tárcsával művelik a talajt: aratás után, illetve a fagyok előtt egyszer mennek vele végig rajta. A tavaszi vetés előtt egy kultivátorozás vagy szintén egy tárcsázás következik a kolhozidőkből származó, muzeális művelőeszközökkel, amelyek télen-nyáron a szabad ég alatt rozsdásodnak. Új gépeket, alkatrészeket nehezen lehet szerezni, és csak nyugati áron. Az itt dolgozó külföldiek, mint a svájci Moritz Stamm, aki 1500 hektárt művel Uman térségében, inkább egyenesen külföldről hozatja a szükséges eszközöket. „Édesapám Magyarországig hozza az alkatrészt, innen aztán svájci csoki és 20 eurós bankók bevetésével jut át a határon…” – meséli a gazdálkodó, aki az elmúlt 20 évben egy millió eurót (mintegy 270 millió forintot) invesztált vállalkozásába.

 

Mivel a talajt se nem forgatják, se nem lazítják, gyakran levegőtlen, tömörödött, és tele van gyommagvakkal, ami egyre nehezebbé teszi a gazdálkodást. Nem könnyű a károsítók elleni védekezés sem. A multik által kínált növényvédő szerek ára – a helyi viszonyokhoz képest – megfizethetetlenül magas, ezért a svájci gazda is 75 százalékban kínai szereket vásárol.

 

A kínai glifozát literje például 2,5 euró, a Debut kilója 108 euró, a Pointer kilója 34 euró. A gombaölő epoxiconazol literje pedig 16,7 euróért kapható. A gazdálkodást a magas, 27 százalékos hitelkamat is alaposan megnehezíti. Nem különben az alkalmazottak motiválatlansága, akik sehogy sem érzik magukénak a gazdaságot – akárcsak a hajdani kolhozidőkben.

 

Ingadozó termés

 

Ezek után nem csoda, ha a hozamokban is tükröződnek az előbb említett nehézségek. A repce 1,5–4 tonnát tud teremni, a búza 3,5–6 tonnát hoz – minimális ráfordítással, ám alacsony hozambiztonság mellett. A „kicsik” a maguk 500–2500 hektáros területeivel, már kezdik belátni, hogy igazán csak akkor boldogulnak, ha értékes növényekbe fektetnek. Csemegekukoricát, zöldborsót, szóját, hagymát, burgonyát, céklát, káposztát, répát termelnek a napraforgó és az őszi, illetve tavaszi búza mellett.

 

Minél nagyobb egy üzem, annál többet képes a termelésbe invesztálni. 20 ezer hektár felett, mint a STOV Dnepr kft.-ben, már futja művelőeszközökre, csepegtető öntözésre, tárolók, gépszínek kiépítésére, jobb fajták, műtrágyák és növényvédő szerek megvásárlására is. Mindez azonban még mindig nem garancia semmire: a bürokrácia – nyugati szemmel nézve – minden képzeletet felülmúl. Ahhoz ugyanis, hogy járványveszély idején a méregdrága gombaölő bevethető legyen, előbb engedélyt kell kérni az illetékes hatóságtól, amely keleties tempóban, két hét alatt bírálja el a kérelmet…

 

A másik nagy kérdés a termés értékesítése. A tavasszal hatalomra került új kormány ismét oroszbarátnak mutatkozik, exportpolitikáját készséggel igazítja a Nagy Testvér óhajaihoz. Oroszország pedig a maga részről idén nincs abban a helyzetben, hogy a drága búzát eladhassa, és hasonló önmegtartóztatást vár el Ukrajnától is, holott ennek 39 millió tonna gabonája termett, a hazai felhasználás pedig csak 27 millió tonna.

 

Ez az ötödik legmagasabb terméseredmény, mióta Ukrajna függetlenedett. A legfrissebb hírek szerint a kormányzat 2011. március 31-ig összesen 4,2 millió gabona kivitelét engedi, ennek kb. négyötöde a kukorica, a búzát tehát erősen visszatartják. Az ukrán gazdaságok – a politikusok fafejűsége miatt – úgy tűnik, kimaradnak az idei rallyból. n

Óriási táblák, termékeny fekete föld, alacsony bérleti díjak, tengeri kikötő – ez Ukrajna, a nagy lehetőségek országa. Mégsem vonzó befektetési terep, ugyanis a dolgok nagyon „keleti módra” működnek itt.

Megjelent a Haszon Agrár magazin!
Megjelent a Haszon Agrár magazin!